Mesék versek, nem csak gyerekeknek

meseillusztrálás

Kedvenc meserészlet illusztrálás!
Legyél Te a mesehős! Küzdj meg a sárkánnyal, mentsd meg a királylányt. Ehhez csak a portréd kell. Bármilyen helyzetbe belerajzolunk!

A részleteket itt mézheted meg

Hamarosan!

Az oldalainkon található népmeséket rövidesen több nyelven, akár kétnyelvű kiadásban is meg lehet majd vásárolni!

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb kétnyelvű mesekönyveink iratkozz fel értesítésünkre

Mesékkel kapcsolatos aktualitások

Kategória:

Hamarosan jön a kétnyelvű mesék sorozat!

Az idegen nyelvű mesék lehetőséget teremtenek arra, hogy gyermekek és felnőtek egyaránt fejlesszék szókincsüket, akár az esti meseolvasás közben. 

Reklám

Érdekességek

Aiszóposz és meséi

Aiszóposz és meséi - 15. sz ábrázolásAiszóposz és meséi

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Az ókori görög irodalom töredékességében is ragyogó hagyatékában első pillantásra csak szerény hely illeti meg az aiszóposzi meséket; igénytelen rövidségük, egyszerűségük nem versenyezhet a fényes, kiemelkedő egyéni teljesítményt képviselő művekkel.
Bővebben...:

Mese dekorációk

Legfrissebb anyagok

Arany János - ERDÉLY
Erdély I. Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél - Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!   Nyomorúvá gyötre százados rabságod, Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.   Láncaid lehulltak s im azontúl soká Félve lépdel lábad, amikép megszoká.   Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye, S még mindig szemedben börtönödnek...
2017-03-25
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Image
Húsvéti versek - Zöld erdőben jártam 1
Zöld erdőben jártam Zöld erdőben jártam,kék ibolyát láttam,el akart hervadni,Szabad-e locsólni?   {loadposition szalag}  
2017-03-25
Húsvéti versek
Tovább is van mondjam még?
Image
Húsvéti versek - Szép lányokat kergetek,
Szép lányokat kergetek, Szép lányokat kergetek,Az én kölnim permetez.Jó dolog a locsolás!Ide a piros tojást!   {loadposition szalag}  
2017-03-25
Húsvéti versek
Tovább is van mondjam még?
Image
Móra Ferenc - Mikor a diófákat ültettük
 Mikor a diófákat ültettük El is felejtettem még eddig mondani, hogy ezt a történetet én három öreg diófának az árnyékában írom. Úgy borulnak össze fölöttem, mint valami hatalmas sátor, öreg fák, öreg­ember - ülünk mink össze nagyon. Hanem azért én mégis öregebb vagyok, mint a fák. Hiszen az egyiket ez az én ráncos, fáradt, öreg kezem ültette...
2017-03-18
Móra Ferenc - (1879 -...
Tovább is van mondjam még?
Mátyás király - Mátyás király lányai
Mátyás király lányai Mátyás királynak volt, kérem szépen, három lánya. Elment a háborúba. Hát a... kapura tett három koszorút Mátyás király. Az annak jele volt, hogy hogy fognak az ő három lánya visel­kedni, míg hazajön a háborúbul. Itt volt, kérem, Gyöngy herceg a szomszédjában, egy hercege volt a Mátyás királynak. Hát persze, mikor elment a király a...
2017-03-18
Mátyás királyról -...
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Járnak, kelnek sokan zöld erdőben...
Járnak, kelnek sokan zöld erdőben... Járnak, kelnek sokan zöld erdőben; Vagyon a nap épen lemenőben. Rózsákat fest utósó sugára Dombtetőre, lombok sudarára.   De veszik ők mindezt csekélyebbnek, Semhogy rajta megörvendezzenek; Párosult két vadgalamb búgása - Ebben fakad örömök forrása.   Járok, kelek én is zöld erdőben. Nap lementén van...
2017-03-18
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Furkó Tamás
Furkó Tamás Ki zengi meg, ha én nem, a mult nagy napjait: Vitéz Furkó Tamásnak kegyetlen dolgait, Amelyeket viselt... vagy, mondani akarom: Mik őt úgy megviselték, vizen és szárazon.   Mindig bolond hónap volt, mióta e világ, Az, melyet márciusnak keresztelt a diák: Fagy, hó, eső, derült ég, vihar... mind egy napon! Csak úgy bámul belé a bölcs...
2017-03-11
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Arany János - ERDÉLY
Erdély I. Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél - Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!   Nyomorúvá gyötre százados rabságod, Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.   Láncaid lehulltak s im azontúl soká Félve lépdel lábad, amikép megszoká.   Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye, S még mindig szemedben börtönödnek éje.   Kialudt, kiégett vulkán vagy ma, - benned Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.   És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna, Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.   Megesett, - ha nem is, amit érdemeltél, - Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.   II Avagy a történet nincsen-e megirva, És nem emlékeznél régi napjaidra? Elfeledted volna multad annyi hősét, - Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség? Elfeledted volna - hiszen nem volt régen - A vergődő sast az oroszlány körmében? És hogy akinek most lába szennyét nyalod, Fejét ingatá az óriásnak karod?   Fájdalom s gyalázat? igen, elfeledted, Az idők hulláma összecsap feletted: A történet elhagy s lapjain tenéked Nem szentel jövőre egy betű emléket. Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen Nagysága beárnyaz törpe lételedben: Ah, e dönthetetlen sziklái a multnak Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!   Szív valál a multban, mely szünetlen vertél, A szent szabadságért lángoló szív, Erdély: Mikor zsibbadás ült minden külső tagon, Te valál az, aki lüktettél szabadon. Most mi vagy? megromlott sánta-béna kéz-láb; Tehetetlenségnek szolgasága néz rád: Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni, Megtanulta már, hogy - nem bírsz szabad lenni! (1848 nov.) {loadposition szalag}  
Húsvéti versek - Zöld erdőben jártam 1
Zöld erdőben jártam Zöld erdőben jártam,kék ibolyát láttam,el akart hervadni,Szabad-e locsólni?   {loadposition szalag}  
Húsvéti versek - Szép lányokat kergetek,
Szép lányokat kergetek, Szép lányokat kergetek,Az én kölnim permetez.Jó dolog a locsolás!Ide a piros tojást!   {loadposition szalag}  
Móra Ferenc - Mikor a diófákat ültettük
 Mikor a diófákat ültettük El is felejtettem még eddig mondani, hogy ezt a történetet én három öreg diófának az árnyékában írom. Úgy borulnak össze fölöttem, mint valami hatalmas sátor, öreg fák, öreg­ember - ülünk mink össze nagyon. Hanem azért én mégis öregebb vagyok, mint a fák. Hiszen az egyiket ez az én ráncos, fáradt, öreg kezem ültette közülük, amelyik most olyan nehézkesen csúszik a papíron. Akkor puha, fehér kis gyerekkéz volt, könnyű, mint egy pillangó. Úgy történt az, hogy egy este azt mondja Tamás úr, ahogy a cselédek letakarították az asztalt: - Gyerekek, aki reggeli második kakasszóra talpon lesz, az kikísérhet az ányási erdőbe, Pongrác apóhoz, az öreg vadászmesterhez. Persze mind a hárman talpon voltunk már első kakasszóra, s nekivágtunk a világnak még a hajnali harmaton. Nemcsak Tamás úr jött velünk, hanem Gáspár úr is. Fülheggyel ki is értettem a beszélgetésükből, hogy baj van az öreg vadászmesterrel. Azt panaszolta a tiszttartó, hogy nagyon öreg már Pongrác apó, s tisztelet-becsület neki, de nem való már a jágerségre. A szeme se jó már, az ereje is elfogyott, s nem tud már parancsolni se. Ügyet se vetnek már az ilyen öreg emberre az erdőkerülők, a hajtók. Meg is üzente erre az uraság Pongrác apónak, hogy kitelt az esztendeje, adja át másnak a puskát. De a vén jáger nem hagyta magát. Azt üzente vissza, hogy egy szó se igaz abból, amit őróla beszélnek. Az igazság az, hogy a szemével húszesztendős korában se látott annyit, mint most; se ennyi erő nem volt benne soha; parancsolni pedig most többet parancsol, mint egész életében bármikor parancsolt. - Hát majd megválik, hány zsákkal telik - mosolygott Tamás úr Gáspár úrra. - Annyit mondok neked, fiam, hogy nem engedem elvenni Pongrác apó kenyerét. Tudod, egyik öreg holló nem vájja ki a másik öreg holló szemét. Fahegybe járt már a nap, mire az ányási erdőbe kiértünk. Az öreg jágert nagy munkában találtuk. A gunyhócskája előtt volt egy terebélyes diófa, azt kicsavarta a szél, most éppen annak az ágait fejszézte. - Egyidős volt velem - mondta szomorúan. - A születésem örömére ültette az édesapám, isten nyugtassa szegényt. Most már vége. A fának is, meg az embernek is. Egyszerre telt ki az esztendeje velem. - Hányadik esztendődet gázolod már? - kérdezte az öreg uraság az öreg...
Mátyás király - Mátyás király lányai
Mátyás király lányai Mátyás királynak volt, kérem szépen, három lánya. Elment a háborúba. Hát a... kapura tett három koszorút Mátyás király. Az annak jele volt, hogy hogy fognak az ő három lánya visel­kedni, míg hazajön a háborúbul. Itt volt, kérem, Gyöngy herceg a szomszédjában, egy hercege volt a Mátyás királynak. Hát persze, mikor elment a király a háborúba, hát, oszt a lányok is unatkoztak, meg a herceg is, hát a herceg, ugye, elment, oda Mátyás királynál a palotába, és a lányokkal szórakozott, hát azt mondta, hogy kártyázzunk. Hozzáfogtak kártyázni. - Hát kártyázzunk! - De mire? Azt mondja: - Arra - azt mondja -, amelyiket elnyerem - azt mondja -, az velem fog az éjjel aludni. (Már a Gyöngy herceg mondja.) Hát, ráálltak a lányok is, hozzáfogtak kártyázni, kérem, kártyázni. Hát elnyerte a legidősebbet a herceg. Hát, aztán vele aludt. Na, jól van. Másnap megint eljött a Gyöngy herceg, és megint azt mondta, kártyázzunk. Megint mondták a lányok: - Hogy kártyázzunk? - Hát úgy, mint - azt mondja - tegnap. Megint, aki elnyeri, vele fog aludni. Na, jól van, kérem. Ebbe is beleegyeztek a nők. Megint elnyerte a középsőt. Az is vele aludt. Na, azt’ jött a harmadik este, kérem, hát megint hozzáfogtak kártyázni, elnyerte Izolnát. E vót a legfiatalabbik, Izolna. Mátyás királynak a lánya. Elnyerte, kérem. Na, jól van. - Hát - azt mondja -, Izolna, kérem, hát velem... - Kérem szépen, herceg úr, hogyne, mindent - azt mondja - fogok teljesíteni. Hát kérem, vót angol véce neki, már Mátyás királynak, szépen az Izolna odatette az ágyat a vécére. Megcsinálta a nő, szépen ágyat vetett, egy lepedővel beborította, de alól nem volt semmi az ágyon, csak üres vót. És azt mondja a herceg: - Na, jöjjön hát - azt mondja -, menjünk aludni! - Kérem szépen, herceg úr - azt mondja -, tessék menni mindjárt a szobámba, lefekszik, és én is megyek, osztán lefekszek magához. Hát persze, a herceg nem tudta, hogy az ágyba nincsen alj, csak lepedővel van beborítva, kérem szépen. Bemennek, bevágja magát az ágyba, bebukott a vécébe a Gyöngy herceg. Erre Izolna rázárta az ajtót, elzárta. Ott kiabál, hogy: - Segítség, segítség, hol vagyok én, jaaj! A herceg igen bosszús lett. Na jó, hát azt az inasok meg a szobalányok, hogy kivették a vécébül, hazament a Gyöngy herceg. Izolna meg bement az ő...
Petőfi Sándor - Járnak, kelnek sokan zöld erdőben...
Járnak, kelnek sokan zöld erdőben... Járnak, kelnek sokan zöld erdőben; Vagyon a nap épen lemenőben. Rózsákat fest utósó sugára Dombtetőre, lombok sudarára.   De veszik ők mindezt csekélyebbnek, Semhogy rajta megörvendezzenek; Párosult két vadgalamb búgása - Ebben fakad örömök forrása.   Járok, kelek én is zöld erdőben. Nap lementén van gyönyörüségem, Nap lementén, nap piros sugarán, Amint játszik a lombok sudarán.   Csak ne volna galambok búgása - Ebben fakad bánatom forrása; Mert ha látom szép páros voltokat, Megsiratnom kell árva magamat.   Mezőberény, 1842. szeptember-október {loadposition szalag}  
Arany János - Furkó Tamás
Furkó Tamás Ki zengi meg, ha én nem, a mult nagy napjait: Vitéz Furkó Tamásnak kegyetlen dolgait, Amelyeket viselt... vagy, mondani akarom: Mik őt úgy megviselték, vizen és szárazon.   Mindig bolond hónap volt, mióta e világ, Az, melyet márciusnak keresztelt a diák: Fagy, hó, eső, derült ég, vihar... mind egy napon! Csak úgy bámul belé a bölcs kalendárium.   De amióta Caesart hatalma nimbusán Megdönték a zavargók Martius idusán, Nem volt e hónak olyan tizenötödike, Mint az, mely harmadéve amúgy közénk üte.   E volt ütés magáért! ez volt a csattanás! Szemét-fülét behúnyta nemes Furkó Tamás: - Hiába! mindhiába!... most is zúg a füle, S nemzetiszín karikát hány a szeme bele.   Egyszerre megtagadva ötvenkilenc robot! Egyszerre széjjeltörve a mogyorófa bot! Egyszerre úr a jobbágy: kalapját fölteszi, S mellé a „szabadságot” négy garasér’ veszi.   Egyszerre tönkre jutva kilenc zsíros pere, Melyek után maholnap uradalmat nyere; S alóla, haj! kirúgva a táblabiró szék, Melyen diurnizálva kényére nyujtózék.   Damokles kardjaként függ felette az adó, Előfogat, kovártély... mind oly irtóztató! A régiből mi sincs már, csak ősi levele, Hogy ablakot ragasszon, üveg helyett, vele.   A régiből mi sincs már... de még van egy, igen: Az egy Borbála asszony maradt a régiben; Trónusok ingadoznak, és trónus összedül: Az ő papucskormánya áll rendületlenül.   Mint a vihar midőn tép nagy cserfa-szálakat, Villám nyerít, a szél fú, fú hogy majd megszakad: Zúg, tombol és világot dúl a forradalom: S te szikla módra fennállsz, óh papucs-hatalom!   Ekkép sohajta Furkó, hajdan kortesvezér, S oly nagy kokárdát tűz fel, mint egy cseléd-kenyér. Mi haszna! a szabadság ő véle nem közös: Az ő jobbágyi lánca le nem hull, örökös!   „Eh, örökös!” kiálta egy szép esthajnalon, „El, a táborba holnap! hí a rácmozgalom; Hetven nap, hetven éjjel: talán míg ez kitölt, Az ördög elvisz ottan engem, vagy itthon őt.”   Gondolta és azonnal a készülőt veré, Megköszörülte kardját, és flintát vőn elé; Szerencse, hogy „muszájból” is menni kelletett, Megbánta volna máskép ezt a készűletet.   Elment tehát, s szivéből örült, hogy mehete, Hogy otthon nem marasztja szitok vagy pemete. És tarta nagy beszédet az indulás előtt,...

Rendezvények