Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

A leopárd meg a sakál - kongói mese

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A leopárd meg a sakálA leopárd meg a sakál - kongói mese

Egy éhségtől félholt sakál a szél sodorta szagok között hirtelen felismerte a friss hús szagát.

Habozás nélkül sietve elindult a lehetséges táplálék irányába.

A szimata nem hazudott. Egy ösvény kanyarjában, a fák közötti irtáson egy leopárd a nap­fényen egy fiatal antilopot tépett szét. A sakál közelebb ment és tisztelettel szólt a vadászhoz:

- Üdvözöllek, Leopárd úr, úgy látom, hogy igen nagy étvággyal vagy megáldva. De nem méltóztatnál hagyni nekem pár falatot, hogy megebédelhessek?

A leopárd teljesen az étkezés élvezetének adva át magát, arra sem méltatta a sakált, hogy felel­jen neki. A sakál felbátorodva, közelebb ment a félig széttépett zsákmányhoz, és meg­próbált elvenni egy darabot. A leopárd vadul morognia kezdett. A sakál visszakozott, de nem vesztette el a bátorságát. Legendás az ő ravaszsága, és ő meg is bízott benne. Mivel a lakmá­rozó nem akart osztozni vele az ételen, a sakál arra szánta el magát, hogy megkörnyékezi. Tett előre pár lépést, és e szavakkal fordult a falánk állathoz:

- A te étvágyadnak, amint látom, nincsenek határai. Azonban fogadni mernék, hogy te kevés­bé vagy nagyétkű, mint én.

A leopárd, a hiúságában megsértve, felemelte a fejét:

- Gúnyolódsz?

- Egy cseppet sem. Megismétlem: fogadni mernék, hogy énnekem nagyobb az étvágyam, mint teneked.

A leopárd nyújtózkodott egyet és gúnyosan ránézett erre a hétköznapi vadkutyára, amelyik úgy vélte, hogy nagyobb az étvágya, mint őneki. Nevetésben tört ki:

- Lehetetlen! Látod ezt az antilopot - nos, nekem ez csak előétel. Ha felfalom az egészet, csak azért teszem, mert éhes vagyok. Nos, eredj innen!

Azonban a sakál konokul visszavágott:

- Te mégis kevésbé vagy nagyétkű, mint én.

A leopárd megfordult. Ez már túl sok. Elege volt már ebből az elbizakodott állatból:

- Azt sem tudod, hogy mit beszélsz. Nem nehéz dolog falánknak nevezni magadat, ha nincs egy falat ennivalód sem. Csak az éhség miatt dicsekszel ennyire.

- Csak tőled függ, hogy megbizonyosodj. Engedd meg, hogy osztottam veled!

- Ez szóba sem jöhet. Ez az igazság! Nem én kaptam el futtában ezt a gyors antilopot? Nem én öltem meg? Ez az enyém, semmivel sem tartozom neked.

A sakál megértette, hogy a leopárd nem változtat a véleményén. Mélyet sóhajtott, de nem tartotta magát vesztesnek.

Még egyszer megszólalt:

- Úgy cselekszel, ahogyan jónak látod, de én továbbra is kitartok amellett, hogy az én étvá­gyam nagyobb a tiédnél.

- Bizonyítsd be! - mondta a leopárd csúfondárosan.

- Be is bizonyítom. De mit adsz nekem, ha én nyerek?

- Minden zsákmányom felét.

- Tartom a fogadást - jelentette ki a sakál. - Holnap megmutatom, hogy mire vagyok képes. Itt találkozunk kora reggel.

- Rendben - mondta izgatottan a leopárd.

A két ragadozó elvált, a sakál magával nagyon elégedetten, a leopárd türelmetlenül gondolva a másnapra.

Amikor leszállt az éj és az árnyak befedték az egész bozótot, a sakál járkált erre-arra, egyre csak az járt a fejében, hogy milyen módon tudja legyőzni az ellenfelét. Kérdezgette az eget, a fákat, a köveket. Az órák teltek-múltak. És egyszerre rájött, hogy hogyan is győzheti le a nagyétkű leopárdot.

Nesztelenül elindult egy álomba merült falu felé, és bement a nyitott házba, ahol a falusiak a festéshez szükséges eszközöket tartották. Ott megpillantotta edényekben a festékeket, amikkel a telihold ünnepére a bőrüket szokták kifesteni. Elvett egy edényt a vörös festékkel, és ugyan­olyan csendben, mint ahogyan jött, visszatért az erdőbe.

Az erdő szélén egy földdarabon tököt termeltek. A sakál odament és türelmesen minden egyes tököt leöntött piros festékkel. Miután befejezte a művét, visszament a fekvőhelyére, és el­bűvölten saját tehetségétől, elnyújtózkodott, és azon nyomban elaludt.

Reggel kialudva, frissen és nagyon jókedvűen ébredt. Mielőtt elment volna a megbeszélt helyre, lement a folyóhoz, és ott a szomját oltotta. Majd sietség nélkül eljutott a leopárdhoz, aki éppen egy kövér gyöngytyúkot lakmározott. A sakál elfintorodott:

- Hé, mi ez, Leopárd Úr? Ez a nagyétkű menüje: Pfuj! Mindjárt megmutatom neked azt áldozataim koponyáit, akiket az imént faltam fel.

- Hogyan? Te már megreggeliztél?

- Természetesen. Nem tudod, hogy én éjjel vadászom, hogy olthassam kielégíthetetlen étvá­gya­mat, amiről beszéltem neked? Gyere velem!

A sakál a leopárd kíséretében elindult a tökföld felé.

Egy bizonyos távolságban megálltak, mert a falu nagyon közel volt és nem akarták fel­ébreszteni a vadászokat. Messziről az illúzió tökéletes volt.

Micsoda csatatér! Mennyi áldozat! A leopárd rémülten felkiáltott, és megpróbált elmenekülni, de a sakál visszatartotta:

- Miért menekülsz?

A hajnali fényben hatásos volt a látvány. A szétszórt vörös fejek jól bizonyították egyszerre a sakál ügyességét és óriási étvágyát.

- Be kell vallanom, hogy ez a csatatér meglep engem, és szívesen elismerem, hogy nagyétkű vagy. Meghajlok előtted. Elvesztettem a fogadást.

- Tehát beleegyezel, hogy a zsákmányod felét nekem adod, hogy csillapítsam szörnyű étvágyamat?

- Amit megígértem, azt meg is teszem - jelentette ki a leopárd.

És azóta a leopárd meg a sakál elválaszthatatlan barátok. Az előbbi határtalanul csodálja a másikat. Ami pedig azt az utóbbit illeti, ő mindig a leopárd nyomában jár, hogy begyűjtse ravaszsága gyümölcseit. Ezentúl kedvére ehet, ráadásul fáradság nélkül.

Affrikai mesék

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Arany János - Kedves barátom...
Arany János - Kedves barátom... Kedves barátom, lelkem jobb fele!Mi volna édesebb dolog nekem,Mint írni hozzád, írni íveket,Tarkán, ahogy jő, zöld, piros, fejér,Meg tudja a szent, millyen gondolat.S mégis te feddesz és panaszkodol,Halott-beszédet tartasz síromon,És több eféle. Megvallom, fiu,E szemrehányás, e feddő levél,E szenvedélyes „meghaltál” kiáltás,E lecke...
2019-04-24
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Tolsztolj - Lipunyuska
Lipunyuska Mese Volt egyszer egy öregapó meg egy öreganyó. Nem volt egy szem gyermekük sem. Öregapó kiment szántani a mezőre, öreganyó otthon maradt lepényt sütni. Öreganyó megsütötte a lepényt s megszólalt:- Ha egy fiunk volna, vinne az apjának lepényt, de most kivel küldjek?Egyszer csak kibújik a gyapjúból egy picurka fiú s megszólal:- Erőt, egészséget kívánok,...
2019-04-24
Lev Nyikolajevics...
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - A nagyratarti kakas
Titi Hajnalka - A nagyratarti kakas Az Óperencián még innen,Manó város közelében,Volt egy csoda Zenés erdő.Ahol nem csak madár dalolt,A fákon több harkály dobolt,S zenélt minden itt élő! Pók úr hat cimbalmon játszott,A béka nép zongorázott,Nyuszi úr meg hegedült.Szaxofonozott a medve,Zenélni mindig volt kedve,S a legjobbak közzé került. Nem maradt ki a róka...
2019-04-23
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Almás tészta
Titi Hajnalka - Almás tészta Kis kertemben almát szedtem,Kosárkámba mind betettem.Haza mentem, és megmostam,Aztán pedig meghámoztam.Lereszeltem hosszúkásra,Így tettem egy piros tálba.Cukrot s fahéjt szórtam rája,Így lesz jó almás tésztába...Liszt, cukor, vaj, tojás és tej,Sütőporral keverem el!Aztán gyúrom, míg jó puha,Így kerül a nyújtófára. Kettészelem,...
2019-04-21
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása
Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása Gyökér-falvi történetek Túl az üveg hegyen,varázs erdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Nagy bánata van idén szegény Hómanónak,egy szál hó sem esett a földre takarónak. Csak az eső szemereg minden nyirkos ködösaz ablaka csupa pára, s egyfolytában köhög.Száraz hidegre vágyik roppanó, friss hóra,lassan...
2019-04-19
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Napi séta
Titi Hajnalka - Napi séta Van egy saját kis kutyusom,Én minden nap sétáltatom.Mert sétálni nagyon szeret,Így hozza meg a kedvemet! Együtt játszunk lent a parkban,Barátja több is , mint hat van.Partnerekkel jobb a móka,Csak az idő a csalóka. Ami együtt gyorsan telik,S nem játszhatunk lent reggelig.No de nem lesz rossz a kedvünk,Hiszen holnap újra jövünk! {loadposition...
2019-04-16
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Fogmosós
Titi Hajnalka - Fogmosós Súrold jobbról- balra hát,A fogakat így mossák!Aztán balról- jobbra is,Nehogy csalj, te kis hamis! Most a fogak tetejét,Csak oldalról nem elég!S jön a le- fel mozdulat,Úgy ragyog majd a fogad! Dörzsöld át a nyelvedet,Így lesz jó leheleted!Gargarizálj, öblíts most,Ragyog a szád kis okos! {loadposition mobil} A szerző profilja
2019-04-15
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Kedves barátom...
Arany János - Kedves barátom... Kedves barátom, lelkem jobb fele!Mi volna édesebb dolog nekem,Mint írni hozzád, írni íveket,Tarkán, ahogy jő, zöld, piros, fejér,Meg tudja a szent, millyen gondolat.S mégis te feddesz és panaszkodol,Halott-beszédet tartasz síromon,És több eféle. Megvallom, fiu,E szemrehányás, e feddő levél,E szenvedélyes „meghaltál” kiáltás,E lecke ízű dorgáló beszéd,Ez a lelket leöntő nyakleves,Ily megrohanva, ily váratlanul,Hogy a léleknek annyi érkezéseSincs, míg szemét törölje, vagy pedigNyálát lenyelje - meg kell vallanom,Hogy ez nekem... fölötte jól esett. Oh, mert belőle látom, mint szeretsz,Mi hő kebellel engem, hívedet,Hogy elvakít ez édes indulat,Hogy nincs türelmed egybevetni aNapok folyását, tért, időt, körülménytS egyéb tudákos, elvont dolgokat,Midőn ezért békétlenkedel:Miért nem írok a szálló madárnak,Ki egykor almafámon énekelt,Miért nem a méhnek, ki a minapMézet szedett kertem virágiról,Vagy a csapongó lepkének, ki néhaMegörvendezteté kis gyermekim,Vagy a szellőnek és zúgó viharnak,Mely tegnap itt volt, most ki tudja, hol van?Hová irhattam volna én neked,Bohó fiú te! mit mondék valaSzegény levélnek: merre végye útját,Hogy rád találjon e négy hét alatt?Talán bizony nem törtem én azonElmém eléggé s nem falék mohónFel minden aljas pletykát, hírharangot,Rágalmat, emberszólást és egyébVidéki mismást a divatlapokban,Csak hogy felőled, holléted felőlLelnék azokban egy betücske hírt.De nem találtam bennök semmi szótRólad, s miként a meddő figefátAz idvezítő, el- megátkozámŐket: ne is teremjenek sohaÉdes gyümölcsöt senkinek, ha nemTeremtek most nekem. Mit volt csinálnom? hát sopánkodám:Ej, ej, hatalmas és mindentudó ég,Hol kóborolhat most az a fiú?Gyakorta ismét így imádkozám:Mennybéli isten, édes istenem!Adj annak a szegény Sándornak immárAdj valahára állandó tanyát,Csendes tanyába szép kis fürge nőt,Angyal kedélyü, szende, barna nőt,Mellé mosolygó, szép gyerkőcöket,Egy párt, ha többet nem, fiút s leányt:Oh, adj családi boldog életet!És íme! amit oly forrón ohajték,Jön a levél, hogy teljesedni fog.Csak egy rövid hold élet, és az énKöltő barátom, mint Illyés proféta,Tüzes szekéren a mennyégbe száll.Én bőjtölöm meg mézes heteid,Fogadni mernék; s néma bőjteimHosszúak és nagyok lesznek, nagyok,Mint a tiéid egykor...
Tolsztolj - Lipunyuska
Lipunyuska Mese Volt egyszer egy öregapó meg egy öreganyó. Nem volt egy szem gyermekük sem. Öregapó kiment szántani a mezőre, öreganyó otthon maradt lepényt sütni. Öreganyó megsütötte a lepényt s megszólalt:- Ha egy fiunk volna, vinne az apjának lepényt, de most kivel küldjek?Egyszer csak kibújik a gyapjúból egy picurka fiú s megszólal:- Erőt, egészséget kívánok, mátuska!Öreganyó kérdi tőle:- Honnan kerülsz ide, te picurka fiú, mondd meg, mi a neved?Feleli picurka:- Te, mátuska, megfontad a gyapjúszálat, beletetted az oszlopocskába, abból keltem én ki. Az én nevem Lipunyuska. Add ide, mátuska, elviszem a lepényt bátyuskának.- Elviszed-e, Lipunyuska? - kérdezte mátuska.- Elviszem, mátuska.Öreganyó belekötötte a lepényt egy batyuba s odaadta a fiúnak. Lipunyuska fogta a batyut, s kifutott vele a mezőre. Zsombék került az útjába a mezőn, s ő kiabálni kezdett:- Bátyuska, bátyuska, emelj csak át a zsombékon! Lepényt hoztam neked!Öregapó meghallotta a mezőről, hogy valaki szólítgatja, elébement a fiúnak, átemelte a zsombékon s megkérdezte tőle:- Honnan jössz, fiúcska?Felelte a fiú:- Én, bátyuska, kikeltem a gyapjú között. - S átadta a lepényt neki.Öregapó leült, hogy megreggelizzék; megszólalt a fiú:- Engedd meg, bátyuska, szántsak egyet én is.Öregapó ezt felelte:- Nincsen neked a szántáshoz elég erőd.De Lipunyuska megfogta az eke szarvát, s elkezdett szántani. Szántogat egyedül s egyedül dalolgat.A szántóföld mögött nagy úr jött hintóban; látja, hogy az öreg ott ül, reggelizik, s a ló egyedül szánt. Kiszáll a nagy úr a hintóból, s azt mondja az öregnek:- Hogy lehet az, öreg, hogy a lovad egyedül szánt?Feleli az öreg:- Egy fiúcska szánt ott nekem; hallod, énekelget.Közelebb megy az a nagy úr, meghallja a nótát s megpillantja Lipunyuskát.Azt mondja a nagy úr:- Öreg! Add nekem a fiút!Az öreg feleli:- Azt én nem adhatom, az az egy van nekem.Azt mondja most bátyuskának Lipunyuska:- Adj oda, bátyuska, megszököm én tőle.Oda is adta a paraszt a kisfiút száz rubelért. A nagy úr kifizette, felvette a fiút, kis kendőbe csavargatta s a zsebébe tette. Hazaérkezett a nagy úr s mondja az asszonynak:- Nagy örömet hoztam.- Mutasd azt a nagy örömet - mondja az asszony.A nagy út kivette a kendőt a zsebéből és kibontogatta; semmi sem volt a kendőben: rég visszafutott apóhoz Lipunyuska. {loadposition...
Titi Hajnalka - A nagyratarti kakas
Titi Hajnalka - A nagyratarti kakas Az Óperencián még innen,Manó város közelében,Volt egy csoda Zenés erdő.Ahol nem csak madár dalolt,A fákon több harkály dobolt,S zenélt minden itt élő! Pók úr hat cimbalmon játszott,A béka nép zongorázott,Nyuszi úr meg hegedült.Szaxofonozott a medve,Zenélni mindig volt kedve,S a legjobbak közzé került. Nem maradt ki a róka sem,Fuvolázott hűségesen,Zenés erdő zengett- bongott.Boldogság volt itt az élet,Van hatalma a zenének!Aki itt élt bulizott. Ám a gonosz sosem pihen,Bárki éljen békességben,A rossz mindig bekavar.Egy boszorkány, neve Mári,Egy csúf szert kezdett csinálni,Mivel árthat jó hamar! – Békanyál és galandféreg,Vessél véget zenének,Ami úgy idegesít!Még egy csepp a vámpír vérből,Kettő a pók veséjéből,Ez majd csendre kényszerít! Fortyogott a szer az üstben,Ellenszer ellene nincsen,Közeleg a nagy veszély!Zenés erdőnek a zene,Akár ha levegő lenne,A csendet túl élni csekély! Ám Márinak nem volt szíve,Dühítette más öröme,S korhadt seprűjére ült.Hogy a felhőt, mi az erdőt lepte,Azon nyomban megfertőzze,Gyorsan föléje repült! Tudd, hogy a rossz sosem győzhet,Még ha néha úgy is tűnhet,Szél úrfi sem hagyta hát!S mielőtt az eső eredt,Elküldte az ellenszelet,S áztatta Mári házát! Dolgozott is a gonosz szer,Ám nem találkozott zenével,A háza csak zsugorodott...Benne pedig gonosz Mári,Bár ő próbált kiabálni,Mint kisegér cincogott... Zenés erdőben a dallam,Szólt most egyre hangosabban,A gonosz lásd most sem ártott!Madárkák és apró népek,Vadállatok, mind zenéltek,S élvezték a vidámságot! Pók úr hat cimbalmon játszott,A béka nép zongorázott,Nyuszi úr meg hegedült.Szaxofonozott a medve,Zenélni mindig volt kedve,S a legjobbak közé került! Nem maradt ki a róka sem,Fuvolázott hűségesen,Zenés erdő csengett- bongott!Boldogság volt itt az élet,Van hatalma a zenének!Aki itt élt bulizott. A mesémnek itt a vége,Álmodj te is szépet véle,Varázsol a képzelet!Zenélj te is, dalolj, táncolj,Vidámságot tanulj mától,S boldogabb lesz életed! {loadposition mobil} A szerző profilja
Titi Hajnalka - Almás tészta
Titi Hajnalka - Almás tészta Kis kertemben almát szedtem,Kosárkámba mind betettem.Haza mentem, és megmostam,Aztán pedig meghámoztam.Lereszeltem hosszúkásra,Így tettem egy piros tálba.Cukrot s fahéjt szórtam rája,Így lesz jó almás tésztába...Liszt, cukor, vaj, tojás és tej,Sütőporral keverem el!Aztán gyúrom, míg jó puha,Így kerül a nyújtófára. Kettészelem, nyújtom, húzom,Nincsen már vele sok dolgom!Egy lapot tepsire teszek,Tölteléket ráhelyezek.Lefedem a másik lappal,S teszem a sütőbe azzal!Negyvenöt perc kétszáz fokon,S illatozhat az asztalon!Felszelem és osztom mindjárt,Illatára jön az étvágy!Örül felnőtt, öreg, gyerek,Jó étvágyat mindenkinek! {loadposition mobil} A szerző profilja
Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása
Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása Gyökér-falvi történetek Túl az üveg hegyen,varázs erdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Nagy bánata van idén szegény Hómanónak,egy szál hó sem esett a földre takarónak. Csak az eső szemereg minden nyirkos ködösaz ablaka csupa pára, s egyfolytában köhög.Száraz hidegre vágyik roppanó, friss hóra,lassan itt a Karácsony is, tán megjön végszóra. Mindennap előbújik kémlelni az eget,szomorúan visszaballag, hogy még alszik egyet.Álmodott a havas tájról, hóembert is építetta jó öreg mikulásról, ki a hóesésben lépkedett. Eközben a télapóka áthajtott a táj fölött,érezte a kívánságot segít neki, úgy döntött.Megrázta a hószakállát a sok hópihe röpködött,belepte a szürke tájat mi hófehérbe öltözött. Mosolyogva tovalibbent szarvas szánján jó apó,fog örülni Hómanócska, mert a hó az csudajó. Reggel, ahogy szeme nyílik nagyot nézett Hómanó,az ablaka jégvirágos és minden csupa-csupa hó!Kacag és hempereg már a füle is havas,dehogy bánja a hideget olyan régen látott havat! Tudja ő, hogy nem véletlen! Mert bizony ma van Mikulás!A csizmája is tele hóval, ajándéknál így szokás.Köszönöm jó Télapóka! Hálás szívvel integet. Siet, mert most sok a dolga,Viszont látásra gyerekek! {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Napi séta
Titi Hajnalka - Napi séta Van egy saját kis kutyusom,Én minden nap sétáltatom.Mert sétálni nagyon szeret,Így hozza meg a kedvemet! Együtt játszunk lent a parkban,Barátja több is , mint hat van.Partnerekkel jobb a móka,Csak az idő a csalóka. Ami együtt gyorsan telik,S nem játszhatunk lent reggelig.No de nem lesz rossz a kedvünk,Hiszen holnap újra jövünk! {loadposition mobil} A szerző profilja
Titi Hajnalka - Fogmosós
Titi Hajnalka - Fogmosós Súrold jobbról- balra hát,A fogakat így mossák!Aztán balról- jobbra is,Nehogy csalj, te kis hamis! Most a fogak tetejét,Csak oldalról nem elég!S jön a le- fel mozdulat,Úgy ragyog majd a fogad! Dörzsöld át a nyelvedet,Így lesz jó leheleted!Gargarizálj, öblíts most,Ragyog a szád kis okos! {loadposition mobil} A szerző profilja

Magazin előfizetés