Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin digitális kiadását, mely minden hónap első napjaiban jelenik meg.

Afrikai mese - Az új tó védelmezői

Az új tó védelmezői

Nagy aszály sújtotta azt a vidéket, ahol az elefánt volt a király. A folyók és a vízmedrek szárazak voltak; minden állat szenvedett a szomjúságtól. Az Elefánt király összehívta népét.
-- Egy tavat kell ásnunk -- mondta nekik --, hogy a harmatot összegyűjthessük éjszakánként. Napközben pedig mindenki ihat belőle, aki részt vett a munkában. Az állatok -- zsiráfok, zebrák, baglyok és a többiek -- egész nap ástak, sürögtek-forogtak, végül éjszakára elkészültek egy erős és enyhén lejtős falú tómederrel, amely alkalmas volt az összegyűjtött harmat tárolására. Ám a lusta, bajkeverő nyúl nem volt hajlandó részt venni a munkában. Egy nagy sziklán ücsörgött, és jól szórakozott azon, hogy a többiek gürcöltek és izzadtak a forró nyári napon. Az állatok ezért mérgesen elhatározták, hogy egy csepp vizet sem fognak neki adni. Egymást beosztva őrizték a kutat a nyúl elől.


Az első napon a bagoly volt a soros. Mint tudjuk, a bagoly szeme csak éjjel éles, nappal alig lát valamit. Így a bagoly nem vette észre, amikor a ravasz nyúl odalopakodott, száraz füvet kötve a hátára álcaként. Megitta a tóban levő összes vizet, a szomjas állatoknak pedig csak a sarat hagyta. Ez az eset nem szerzett nagy dicsőséget a bagolynak.
Másnap a szirti borz volt a soros őr. Egy közeli kis termeszbolyban vert tanyát, és nagy lelkesedéssel figyelni kezdett. Ekkor érkezett a nyúl is, aki szó nélkül egy lyukat ásott a földbe, hozzá pedig egy kis alagutat is készített. Belülre máglyarakást készített. A borz kíváncsian kérdezte:
-- Mondd, barátom, mit csinálsz?
-- Tüzet rakok, hogy tudjunk főzőcskéset játszani -- válaszolt a nyúl. -- Először neked kell engem megfőznöd, utána én foglak téged megfőzni.
Azzal elindult az erdőbe. Ott talált egy növénygubót, amely hangos, pattogó hangot adott, ha ütögették.
-- Na, most bemegyek a lyukba -- mondta, amikor visszatért. -- Ha hallod, hogy pattogok, akkor tudni fogod, hogy megfőttem, és ki kell majd venned. Azután én főzlek meg téged. Nagyszerű játék ez, majd meglátod!
Azzal beugrott a lyukba. Kis idő elteltével hangos pattogás hallatszott, a nyúl pedig kikiabált:
-- Megfőttem! Gyere, vegyél ki! A borz úgy tett, ahogy a nyúl mondta neki, majd mindketten leültek a lyuk szélére, és nagyokat nevettek az előbbi mókán. A borz, aki szerint ez egy nagyszerű játék volt, beugrott a lyukba, hogy most ő főhessen meg. Ám a nyúl, mielőtt az előbb kiugrott volna, meggyújtotta bent a tüzet. Nagy forróság lett a lyukban. A borz hamar ki is kiáltott:
-- Megfőttem! Gyere, vegyél ki!
De a nyúl így felet:
-- Nem! Még nem pattogsz. Akkor hogy lehetnél már kész?
Azzal gyorsan földet túrt a lyuk bejárata elé, és addig állt ott, míg szegény borz meg nem fulladt odabent. Aztán megitta az összes vizet, és ráadásnak levágta a borz egyik fülét, hogy sípot csináljon belőle. Amikor napközben az állatok inni mentek, megint csak sarat találtak a víz helyett. A következő reggelen a kis dik-dik antilopon volt a sor, hogy őrizze a tavat. El is helyezkedett mellette. Nem sokkal később a nyúl is megérkezett tánclépésben az előző nap készített sípját fújva. Odament a dik-dikhez, akinek nagyon tetszett a síp hangja. A nyúl így szólt hozzá:
-- Játsszunk? Először én játszom a sípomon, mialatt táncolsz, majd te játszhatsz, amíg én ropom.
Ezzel olyan talpalávalóba kezdett, hogy mindketten táncra penderültek nagyokat mulatva. Majd a nyúl odaadta a sípot a kis antilopnak, és azt mondta:
-- Most rajtad a sor, majd én egyedül táncolok. A dik-dik annyira örült az új játékszernek, és olyan élvezettel játszott rajta, hogy észre sem vette, ahogy a nyúl egyre közelebb táncol a tóhoz. Amikor odaért, gyorsan kiitta az összes vizet. Az állatok iszonyú mérgesek lettek, hogy megint csak üresen várta őket a vízgyűjtő. Ekkor azt kérte a teknős, hadd lehessen másnap ő az őr. Az állatok örömmel egyeztek bele, mivel nemcsak becsületesnek ismerték őt, de nagy tisztelet övezte bölcsességéért és fortélyosságáért is. Még virradat előtt kiment titokban az erdőbe és vastagon bekente a páncélja tetejét az egyik fa ragadós nedvével. Aztán amennyire csak telt tőle, megpróbált a vízhez vezető út köveihez hasonlóan elhelyezkedni a tó partján. Nemsokára jött is a nyúl magában énekelgetve. Természetesen közben állandóan körbetekintgetett, hol rejtőzhet az aznapi őr, és vajon hogyan tudná félrevezetni. De úgy tűnt, senki sem vigyázza a vizet, csak a köves ösvényt látta maga előtt. Kőről kőre szökdécselt, míg el nem ért a teknőshöz. Amikor épp a páncélján állt, lehajolt, hogy igyon.
-- Na most megvagy! -- kiáltotta a teknős, amint a nyúl ajka a vízhez ért. A nyúl azonnal felegyenesedett és megpróbált körbefordulni, hogy lássa, ki szólt hozzá. De a lábai meg sem mozdultak! Odaragadtak a teknős hátához, aki pedig jót nevetett a nyúl erőlködésén. A csiriz gyorsan kötött, és minél jobban kapálózott a nyúl, annál inkább beleragadt. Így találták őket az állatok, amikor napközben inni jöttek. Jól megverték a gonosz tolvajt, és a lábainál fogva fellógatták egy magas fára. Elmenőben még megígérték neki, hogy másnap megölik.
A sakál eközben mit sem tudott a nyúl csalafintaságairól, mivel több mint egy hétig a dohányföldjén dolgozott. Másnap reggel, nem sokkal napfelkelte után ért a fához, ahol a nyúl lógott.
-- Hát te mi a csudát csinálsz ott fent? -- kiáltotta meglepetten.
-- Egy remek játékot játszom -- felelte a nyúl. -- Gyere és játssz velem!
-- Rendben -- bólintott a sakál, aki mindig kapható volt egy kis mókára. -- Mit tegyek?
-- Először is oldd el ezt a kötelet, én pedig felhúzlak ide, magam mellé.
A sakál így is tett. A nyúl egy szempillantás alatt elkapta, és a mancsainál fogva felkötötte oda, ahol az előbb még ő lógott.
-- Minden jót! -- kiáltott gonosz nevetéssel, majd sarkon fordult és otthagyta. Amikor az állatok később megérkeztek, hogy megbüntessék a gonosz nyulat, csak a szerencsétlen sakált találták a helyén.

Arany László - A vadgalamb és a szarka
Farsang

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 17. vasárnap

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.meseld.hu/

Grafika
Kedvenc mesejelenetek

Ha itt az oldalainkon olvasgatás közben megtetszett egy részlet és szívesen látnád a szobád falán, ne habozz szólni, mi megrajzoljuk!

Szórakozás
Dió Magazin

Gyere és olvasd el a legújabb számunkat! Sok mese, vers és még több ismeretterjesztő olvasmány

Szobai dísz
Poszter mesehősökből

Válaszd ki kedvenc részedet egy meséből és mi megrajzoljuk neked! A végeredmény, akár poszter is lehet, amit nyomtatva szállítunk neked.

previous arrow
next arrow
PlayPause
previous arrownext arrow
Shadow
Slider
Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin hónap első napjaiban megjelenő aktuális PDF számát.