Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Afrikai mesék

Afrikai mesék

Az ókorban Egyiptomban alakult ki a virágzó írásbeliség és irodalom, amely az egész közel-keleti és a görög-római civilizációra jelentős hatást gyakorolt. A középkorban Észak-Afrikában és kisebb részben Kelet-Afrikában bontakozott ki jelentősebb irodalmi élet. A 19. századtól kezdve az európai gyarmatosítók hatására Fekete-Afrika területén is sorra születtek a nemzeti irodalmak.


 

Afrikai mese - Vo-Vo, a tûz

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Vo-Vo, a tûz

Átdolgozta: fazekas lászló

Azelõtt nem ismerték az emberek a tüzet. Nyersen ettek mindent. Egyszer a fiúk kihajtották a marhát a mezõ- re. Unalmukban nyilakat készítettek, és célba lõttek. Egyikük ráállította a nyíl hegyét egy darabka kihombo-fára, és két tenyere között forgatni kezdte. A nyílvesszõ áttüzesedett, aztán füstölni kezdett. Néhány szál száraz fû is odakeveredett, és hirtelen felcsapott a láng. Felfalta a száraz füvet. Nõtt, nõtt, erõsödött, belekapott a cserjékbe, egyre erõsebb lett, most már beszélni is kezdett. Azt mondta: – Vo-vo-vo-vo-vo... A környék lakói összeszaladtak. – Ki tette ezt a varázslatot?

Bővebben: Afrikai mese - Vo-Vo, a tûz

Afrikai mese - A humbuja és a tarajos sül

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A humbuja és a tarajos sül

Ez a két állat csúnyán összeveszett, mégpedig egy ház miatt. Az történt, hogy egy szép napon, amikor a tarajos sül nem volt otthon, a humbuja beköltözött az üres házba, mintha a sajátja volna. Jön haza a tarajos sül, és látja, hogy valaki van ott. Beszól haragosan:
-- Hé, ki vagy? És hogy kerülsz az én házamba?
-- Csak úgy bejöttem -- feleli a humbuja, másik nevén varacskos disznó.

Bővebben: Afrikai mese - A humbuja és a tarajos sül

Afrikai mese - A csalfa nyúl

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

A csalfa nyúl

Egyszer a nyulat ebédre az elefánt, vacsorára a ví- ziló hívta meg. Ebéd után így szólt az elefánthoz: – Hét nap múlva viszonzom a szíves vendéglátást. Akkora fûnyalábot tálalok föl neked, mint maga a ví- ziló. Vacsora után pedig így szólt a vízilóhoz: – Egy hét múlva hálából én látlak vendégül téged: estebéded akkora szénaköteg lesz, mint maga az elefánt.

Bővebben: Afrikai mese - A csalfa nyúl

Afrikai mese - Az oroszlán menyasszonyok

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az oroszlán menyasszonyok

Élt egyszer egy faluban négy leány. Ketten közülük testvérek, s volt nekik egy kisöccsük is. Kedvese is volt mind a négy leánynak. Mondják egy szép napon a legények:
-- Tartsuk meg a lakodalmat! Gyertek velünk holnap a falunkba!
Feleli a négy leány:

Bővebben: Afrikai mese - Az oroszlán menyasszonyok

Afrikai mese - A sakál igazsága

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A sakál igazsága

Együtt indult vadászni a leopárd meg a sakál. Egy falu szélén jó zsákmányra akadtak. A leopárd elfogott egy kecskét, a sakál pedig egy tehenet. Hazahajtották jószágukat, és kicsapták őket legelni. Hanem a leopárdnak sehogy sem volt ínyére, hogy a sakál ilyen kövér zsákmányt szerzett, neki meg csak egy kecske jutott. Később irigykedett még csak igazán! Éjjel, amikor kiment a jószág után nézni, látta, hogy a sakál tehene megborjazott. Ezt már aztán nem nézhette. Elrángatta a kisborjút a tehén mellől, és a maga kecskéje mellé kötötte. Reggel ment a sakálhoz, és elújságolta neki:
-- Hallgasd csak meg, milyen szerencse ért! Kimegyek reggel a rétre -- s mit látok? A kecskémnek borja született.

Bővebben: Afrikai mese - A sakál igazsága

Afrikai mese - Az új tó védelmezői

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az új tó védelmezői

Nagy aszály sújtotta azt a vidéket, ahol az elefánt volt a király. A folyók és a vízmedrek szárazak voltak; minden állat szenvedett a szomjúságtól. Az Elefánt király összehívta népét.
-- Egy tavat kell ásnunk -- mondta nekik --, hogy a harmatot összegyűjthessük éjszakánként. Napközben pedig mindenki ihat belőle, aki részt vett a munkában. Az állatok -- zsiráfok, zebrák, baglyok és a többiek -- egész nap ástak, sürögtek-forogtak, végül éjszakára elkészültek egy erős és enyhén lejtős falú tómederrel, amely alkalmas volt az összegyűjtött harmat tárolására. Ám a lusta, bajkeverő nyúl nem volt hajlandó részt venni a munkában. Egy nagy sziklán ücsörgött, és jól szórakozott azon, hogy a többiek gürcöltek és izzadtak a forró nyári napon. Az állatok ezért mérgesen elhatározták, hogy egy csepp vizet sem fognak neki adni. Egymást beosztva őrizték a kutat a nyúl elől.

Bővebben: Afrikai mese - Az új tó védelmezői

Afrikai mese - A leopárd és a többi állat

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A leopárd és a többi állat

Leopárd urat egy nap keservesen mardosta az éhség. "Mit tegyek? -- kérdezte magától. -- Legjobb lesz, ha idehívom a világ minden állatát, és azt mondom nekik: Gyertek csak, és tartsunk orvosi tanácsot, beszéljünk az egészségről! És amikor jönnek, majd egyet-egyet elkapok közülük és megeszem. Elhívatta hát nyomban a kudut, az antilopot, a nyulat, az őzet és a gnút. Azok egybegyűltek és megkérdezték:
-- Miért küldtél értünk?

Bővebben: Afrikai mese - A leopárd és a többi állat

Afrikai mese -Gongongo és Fudwazana története

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Gongongo és Fudwazana története

Amikor még ez a kerek világ sokkal kedvesebb hely volt, mint manapság, az állatok barátságban éltek egymással. Boldog mindennapjaik felett a nagyszerű és nemes lelkű Oroszlán, a vadállatok királya uralkodott. Mindegyikük növényevő volt, akárcsak az emberek. Ám a Teremtő a világ keletkezésekor nem adott földet az állatoknak, így kénytelenek voltak azon élni, amit az emberszomszédjaik megművelt földjeiről szereztek. Veszélyes dolog volt, sokuk életébe került. Alattvalóinak megfogyatkozása nagy szomorúságot okozott az Oroszlán királynak, össze is hívta népét.

Bővebben: Afrikai mese -Gongongo és Fudwazana története

Afrikai mese - A fogoly és a teknősbéka

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A fogoly és a teknősbéka

Egy napon így szólt a fogoly a teknősbékához:
-- Én sokkal ügyesebb vagyok nálad, mert nemcsak, hogy gyorsabban szaladok, mint te, de repülni is tudok!

Bővebben: Afrikai mese - A fogoly és a teknősbéka

Afrikai mese -A disznó meg az elefánt

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A disznó meg az elefánt

Egyszer régen a disznó így szólt az elefánthoz:
-- Ugyan áruld már el, mitől nőttél ilyen nagyra?
-- Hogy lásd, milyen jó szívvel vagyok hozzád -- válaszolta az elefánt --, adok neked a varázseledelből. Mindennap kapsz egy adagot, s ettől majd te is olyan nagy leszel, mint én.

Bővebben: Afrikai mese -A disznó meg az elefánt

Legfrissebb anyagok

Galambos Berni - Lánykérés
Galambos Berni - Lánykérés Holnapután megnövök,hozzád megyek, Pisti,hatévesen férjhez lehetaz embernek menni. Holnapután nagy leszek,feleségül veszlek,Kati, Zsuzsi irigykedhet,te leszel a legszebb. {loadposition szalag}
2019-05-20
Galambos Berni
Tovább is van mondjam még?
Galambos Berni - Locsolás
Galambos Berni - Locsolás Hajnalban kelnék én,ha leányka volnék,húsvét táján, locsoláskorlegényekre várnék! Hajnalban kelnék én,ha fiúcska volnék,húsvét táján, locsoláskorpiros tojást várnék. {loadposition szalag}
2019-05-18
Galambos Berni
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Éjszakai útján járt Jánoska a rend őre,a tó partra ballagott, vízi ellenőrzésre.   Megint sok a lim-lom, amit a víz hozott,de kincsekre bukkant, amíg takarított.Talált csorba bögrét, félig törött lakatot,lámpát,...
2019-05-17
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A sündisznó
A sündisznó Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy boltos, egy király meg egy szegény ember. Ez a boltos eljárogatott az erdőbe vadászni, de egyszer úgy eltévedt az erdőben, hogy három nap egymás, után járt-kelt, bolyongott, s nem tudott kitalálni. Már a lábán is alig állott a nagy fáradtságtól és éhségtől, s nagy keservesen felkiáltott:-...
2019-05-15
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A deszkavári királyfi
A deszkavári királyfi Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak egy szép kis fiacskája, akit Dánielnek hívtak. A királynak egyszer háborúba kellett menni, s a kicsi Dánielt az udvarmester gondjára bízta, mert a királyné nem élt, éppen azon az éjen halt meg, amikor Dániel született. De, hogy szavamat össze ne keverjem, csudálatos dolog történt akkor éjjel,...
2019-05-14
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Vajda János - Az őrült költő
Vajda János - Az őrült költő Mi zeng körűlem oly rút hangokat?Szunyogzengés vagy krokodilrivás?Hisz én a földtől oly messze vagyok,- Vagy égre hallik az ebugatás?Pedig e hangok ismerőseim...Mégis most mindjárt megszalasztanak,El innen, el! - Ez az bizonyosan,A mézes-mázos emberi ajak... Költészet! - fölverték templomodat,Oltárod rombolják ördögfiak,Szent orgonádat...
2019-05-13
Vajda János
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Elválás
Elválás Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!Leomlok, a világ kereng velem!E szenvedés, e szörnyü kín alattHogy nem repedsz meg, égő kebelem? Nem, én nem hordom többé terhemet,Habár egy élet rajta függene,Válj lángszavakká, titkos érezet,Te szívem pokla, szívem édene. S ha szólanék is, mit remélhetek?A sors irántam oly vad, oly kemény;Oh kárhozat, oh gyilkos...
2019-05-11
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Galambos Berni - Lánykérés
Galambos Berni - Lánykérés Holnapután megnövök,hozzád megyek, Pisti,hatévesen férjhez lehetaz embernek menni. Holnapután nagy leszek,feleségül veszlek,Kati, Zsuzsi irigykedhet,te leszel a legszebb. {loadposition szalag}
Galambos Berni - Locsolás
Galambos Berni - Locsolás Hajnalban kelnék én,ha leányka volnék,húsvét táján, locsoláskorlegényekre várnék! Hajnalban kelnék én,ha fiúcska volnék,húsvét táján, locsoláskorpiros tojást várnék. {loadposition szalag}
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Éjszakai útján járt Jánoska a rend őre,a tó partra ballagott, vízi ellenőrzésre.   Megint sok a lim-lom, amit a víz hozott,de kincsekre bukkant, amíg takarított.Talált csorba bögrét, félig törött lakatot,lámpát, virágtartót, páratlan papucsot. Volt ott egy érdekes furcsán kusza halom,neki állt kibogozni. Micsoda izgalom!Ahogy leszedte róla a rátapadt moszatot,a különös kupacban valaki sóhajtott. Ijedten röppent arrébb a rend bátor őre.Talán szörnyet talált? Villogott vészjelzője.Megmozdult a valami, csúnyácska volt szegény.- Hogy kerültem ide és mi ez a furcsa fény? - Csak én világítok. - közölte Jánoska.- Azt hiszem a víz hozott, ez itt Gyökérfalva.-Megsajnálta a riadt, zöld színű rémséget,hiszen a varázserdő mindenkinek ad menedéket. Gyökér-lakba hazavitte, szörnyecskéjét elaltatta,gondoskodón betakarta, csúfsága már nem zavarta.Jánoskát a reggel a tóparton érte,igencsak elfáradt, most már pihennie kéne. Látta Bodobácsot, messziről integetett,- Gyorsan gyere Jánoska nálad vajon ki lehet?- Itt találtam a víznél azt a zöld szörnyecskét,olyan kimerült volt, hazavittem szegényt. - Én nem szörnyet láttam, egy csodás pillangót,szerintem aludnod kéne, az éjszaka hosszú volt.-- Csak tudom mit láttam.- dohogott Jánoska,sietett haza, Bodobács a nyomába. A háza előtti padon egy szépséges lepke,de hová tűnt, hol lehet a csúnyácska szörnyecske.Mosolygott a pille még, hogy ő szörnyecske,errefelé nem tudják miből lesz a lepke? - Hiszen csak álca volt, óvott, míg fejődtem,most jött el az idő, végre levethettem.-Szivárvány színei díszes szárnyaiban.Rebbent az ég felé, csodálták mindannyian! Micsoda egy kaland, nevetett rájuk a nap,mert lám a valóságban nem minden varázslat. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Benedek Elek - A sündisznó
A sündisznó Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy boltos, egy király meg egy szegény ember. Ez a boltos eljárogatott az erdőbe vadászni, de egyszer úgy eltévedt az erdőben, hogy három nap egymás, után járt-kelt, bolyongott, s nem tudott kitalálni. Már a lábán is alig állott a nagy fáradtságtól és éhségtől, s nagy keservesen felkiáltott:- Istenem, istenem, ha valaki engem innét kivezetne, három lányom közül a legszebbet annak adnám, s három zsák pénzt is adnék melléje.Abban a pillanatban megszólalt mellette valaki, s azt mondta:- Kivezetlek én, csak gyere utánam.Néz a boltos mindenfelé, nem lát senkit, aztán lenéz a földre, s hát ott hentereg egy kis sündisznó. Mit volt mit nem tenni, a boltos megígérte a sündisznónak, hogy neki adja a legszebb leányát, s ad még három zsák pénzt is, csak vezesse ki. Azzal a sündisznó elindult előre, a boltos utána, s egy fél óra sem telt belé, kivezette az erdőből. Ott elváltak egymástól, a boltos ment haza, a sündisznó vissza az erdőbe.Másnap a király ment abba az erdőbe vadászni, az is éppen úgy eltévedett, mint a boltos. Már vagy hat napja bolyongott az erdőben, s mikor látta, hogy nincs szabadulása, föltekintett az égre, nagyot sóhajtott:- Istenem, istenem, csak valami lelkes vagy lelketlen állat kivezetne az erdőből, nem bánnám, akárki s akármi légyen, három leányom közül a legszebbet neki adnám, de még három szekér pénzt is adnék neki.- Gyere csak utánam, én kivezetlek - szólalt meg valaki.Néz a király mindenfelé, vajon ki beszél, hát egy kicsi sündisznó van a lába alatt, az beszél. Nem bánta ő, akármi, akárki, a szavát meg nem másolta. Indult a sündisznó után, s hamarosan kijutott az erdőből. Az erdő szélén elváltak egymástól, a király ment haza, a sündisznó vissza az erdőbe.Éppen az idő tájt egy szegény ember is eltévelyedett az erdőben, az is már vagy hat napja bo­lyongott szegény feje, nem tudott kivergelődni, pedig gyermekkora óta mindig itt gyűjtögette a száraz gallyat.- Istenem, istenem - sóhajtott fel a szegény ember -, nekem nincs semmim ezen a világon, de ha egy undok féreg vezetne is ki az erdőből, azt is gyermekemnek fogadnám.- No, hát akkor gyere utánam - szólalt meg valaki.Bezzeg, hogy a kis sündisznó volt. Indult is mindjárt előre, a szegény ember utána, egy szempillantásra kivezette az erdőből.Az...
Benedek Elek - A deszkavári királyfi
A deszkavári királyfi Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak egy szép kis fiacskája, akit Dánielnek hívtak. A királynak egyszer háborúba kellett menni, s a kicsi Dánielt az udvarmester gondjára bízta, mert a királyné nem élt, éppen azon az éjen halt meg, amikor Dániel született. De, hogy szavamat össze ne keverjem, csudálatos dolog történt akkor éjjel, mert amely órában meghalt a királyné, abban az órában döglött meg a legkedvesebb paripája is, annak is árván maradt a kiscsikaja.A kicsi királyfi s a kiscsikó egyidősek voltak, s a kicsi királyfi, amikor csak lehetett, hátrament az istállóba, mindig a csikót simogatta, ölelgette, s amikor senki sem látta, siratta az ő maga s kedves kiscsikajának árvaságát. De még akkor sírt csak igazán, amikor az édesapja elment háborúba, s apa nélkül, anya nélkül maradt a rengeteg nagy palotában. Mert az udvarmester gonosz lelkű ember volt, s mind azon járatta az eszét, hogy elpusztítsa a kicsi királyfit. Abban reménykedett, hogy hátha a király is elesik a háborúban, s akkor majd megteteti magát királynak. Arra határozta magát, hogy egy kardot szúr a kicsi királyfi ágyába, de úgy, hogy a hegye se lássék, éjjel majd a kicsi királyfi belefekszik a kardba, s bizonyosan elpusztul szörnyű halálnak halálával.A kicsi királyfi az alatt az idő alatt is, míg az udvarmester a kardot az ő ágyacskájába szúrta, kint volt az istállóban, ölelgette, cirógatta a lovacskáját, s siratta a maga s lovacskája árvaságát.Amint így sírdogálnak, megszólal a lovacska, s mondja Dánielnek:- Ne sírj, édes kicsi gazdám, hanem eressz ki engem az udvarba, hadd nyargaljak körül háromszor, aztán ülj fel a hátamra, és menjünk innét, amerre a szemünk lát, mert különben elpusztít az udvarmester téged is, engem is.A kicsi királyfi megfogadta a jó tanácsot, kieresztette a csikót az udvarba, s az körülnyargalta háromszor rettentő nagy sebesen, aztán megállott Dániel előtt, s azt mondta neki:- Ülj fel a hátamra, kicsi gazdám!Dániel felpattant a csikóra, s hopp! a csikó keresztülugrott a palota kapuján, elvágtatott hetedhét ország ellen.Meg sem állott, amíg egy rengeteg nagy városba nem ért, s ott azt mondta Dánielnek:- No, édes kicsi gazdám, én most téged itt hagylak. Fogadd meg, amit mondok, és akkor ennek az országnak te leszel a királya. Azt tanácsolom neked, hogy akárki akármit...
Vajda János - Az őrült költő
Vajda János - Az őrült költő Mi zeng körűlem oly rút hangokat?Szunyogzengés vagy krokodilrivás?Hisz én a földtől oly messze vagyok,- Vagy égre hallik az ebugatás?Pedig e hangok ismerőseim...Mégis most mindjárt megszalasztanak,El innen, el! - Ez az bizonyosan,A mézes-mázos emberi ajak... Költészet! - fölverték templomodat,Oltárod rombolják ördögfiak,Szent orgonádat verdesik vadúl,És benned lakodalmat tartanak,Alád pedig mély kriptát ástanak,Hová a gondolat temettetett...Emlékezet, szobrod lerontatékA képzelődésnek sírja felett!... Szegény világ! Te férges almafa,Tudod-e hős Sámson történetét?Megrázta a ház főoszlopait,S oda temette ezrek életét.Férgeknek mért nevelsz gyümölcsöket?Utóbb majd gyökerednek állanak,Rázd meg haragodban törzsöködet,S gyümölcsöd, férgeid lehullanak! S ha majd világ, végső napod beáll,És sírrá változand át üreged,Utódodnak, mely rád következik,Megírom én a végrendeletet.Megírom, hogy teremtsen életet,Új emberfajt és új állatokat...De a képzelődést felejtse ki...Aztán teremthet bátran kínokat!... {loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Elválás
Elválás Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!Leomlok, a világ kereng velem!E szenvedés, e szörnyü kín alattHogy nem repedsz meg, égő kebelem? Nem, én nem hordom többé terhemet,Habár egy élet rajta függene,Válj lángszavakká, titkos érezet,Te szívem pokla, szívem édene. S ha szólanék is, mit remélhetek?A sors irántam oly vad, oly kemény;Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!Nem gyúl érettem viszonérzemény. Én távozom, s örökre távozomGyötrő titkommal tőled, oh leány!Vezessen a sors boldog útakon,Öröm-tavasznak tündér-korszakán. Legyen pályád mosolygó rózsakert,És minden óra benne rózsaszál,S ne tudd, ne tudd, leányka, e levertSziv-éjjelen, hogy csillagom valál! Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember {loadposition szalag}  

Magazin előfizetés