Az ember és a szatürosz

Azt mesélik, hogy egy ember egyszer barátságot kötött egy szatürosszal. Mikor beállt a tél, és nagy hideg lett, az ember szájához tartotta a kezét, és rálehelt. Mikor a szatürosz megkérdezte, miért teszi ezt, megmondta, hogy a hideg miatt melengeti a kezeit. Később asztalhoz ültek, és mivel az étel nagyon forró volt, az ember megfogta, a szájához vitte és megfújta.

Mikor a szatürosz megint faggatni kezdte, hogy miért teszi ezt, közölte, hogy h˝uti az ételt, mert nagyon meleg. A szatürosz ekkor így szólt hozzá: „Felmondom neked a barátságot, ember, ha te egy szájból meleget és hideget is fújsz.”

Tehát nekünk is kerülnünk kell az olyan barátságot, amely kétséges természetű.