Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin digitális kiadását, mely minden hónap első napjaiban jelenik meg.

Alekszandr Szergejevics Puskin: Mese az aranykakasról

Mese az aranykakasról

(fordította Fodor András)

Hol, hol-nem, a világ végén,
Hetedhétország vidékén,
Élt egy híres cár: Dadon,
Vakmerő és zord nagyon.
Szomszédait nappal, éjjel
Háborgatta száz veszéllyel,
No de élte alkonyán
Elfáradva sok csatán,
Békét akart volna végleg,
Ámde már a szomszéd népek
Nem hagyták békén a cárt,
Döntve rá sok szörnyű kárt.
Országát, hogy baj ne érje,

Hogy határait kímélje,
Roppant fegyveres hadat
Verbuvált ő napra nap.
Vezéreknek nyugta, álma
Nem volt ott, de mindhiába:
Délről várnak sereget,
S lám keletről közeleg.
Bősz vendégek szerte dúlnak,
Tengerről is épp nyomulnak.
Mennyit sír, dühöng a cár,
Szemét le se húnyja már;
Rettegés ez, haj, nem élet!
Szembeszállni ennyi vésznek
Csak a bölcs tud, senki más,
A herélt, a csillagász.
Tisztelgő futár megy érte,
És a bölcs a cár elébe
Tarisznyáját nyitva jő,
Aranykakast húz elő.
Így szól: „Íme itt e jószág,
Állíts néki hosszú póznát,
S az én aranykakasom
Hű őröd lesz, fogadom.
Amíg béke lesz körötted,
Ő is békén ül fölötted,
Ám mihelyt csak ott terem
Bármi vész a végeken,
Ellenséges támadásra,
Váratlan jövő csapásra,
A kakas fenn látva-lát,
Félrecsapja taraját,
Harsog, berzenkedve zordul,
S ahová kell, arra fordul.”
A hálás cár mást se kér,
Aranyhegyeket ígér:
„Hogy jót hoztál rám e rosszban
- Mondja elragadtatottan -,
Első kívánságod én
Úgy betöltöm, mint enyém.”
Magas ülőfára szállva,
Kakas figyel a határra,
És bárhonnan jő a vész,
Mint hű strázsa, tettre kész,
Álmából riadva bolydul;
S rögtön arrafelé fordul.
„Kukoréku - rikonyál -,
Cárom, te csak aludjál!”
A szomszédok megjuháztak,
Bősz sereggel egy se támad,
Mert akármely oldalon
Győzni tud rajtuk Dadon.

Egy-két év békésen elment,
A kakas fönn meg se rebbent,
Ám a cár egyszerre csak
Szörnyű lármától riad.
„Népünk atyja, menedéke
- Kiabál a hadvezére -,
Ébredj cárunk, nagy a baj!”
„No urak, miért e zaj?
- Szól a cár ásítva éppen. -
Mi, ki az? Mi baj? Nem értem.”
„Újra harsog a kakas
- Szól a vezér -, s mint a kas,
Rémülettel zúg a város.”
Lép a cár az ablakához:
A kakas csapongva fenn
Néz keletre szüntelen.
Nincs idő, hogy kárba vesszen,
„Lóra emberek, de sebten!”
Küldi a cár csapatát,
Élén idősebb fiát.
Ül a kakas, semmi lárma,
Újra csendes Dadon álma.

Nyolc nehéz nap múlik el,
A seregről semmi jel.
Megcsatáztak, nem csatáztak?
Senki sem hoz hírt a cárnak.
Újra riad a madár,
Új sereget gyűjt a cár.
Kisebb fiát küldi véle,
Hogy a bátyját megsegélje.
A kakas már nem neszel.
Nincs sehonnét semmi jel.
Újra nyolc nap jő ijesztve,
Rettegést hoz mindenekre.
A kakas megint riad.
Harmadízben gyűjt hadat
S bár reményét veszti egyre,
Dadon indul el keletre.

Éjjel-nappal megy a had,
Harci kedve már lohad,
Fáradtan hiába lábol,
Se csatamező, se tábor,
Sehol közös sírhalom.
„Mi a csuda!” - szól Dadon.
Nyolcadszor jő már a nappal,
Nagy hegyekhez ér a haddal,
S ahogy köztük szétfigyel.
Egy selyemsátorra lel.
Csodás némaság a tájon
Mindenütt, s egy szűk lapályon
Tönkrevert hadat talál.
Fut a sátorhoz a cár,
Ott lel még csak szörnyű képre:
Eldobott sisakra, vértre,
Látja holtan két fiát,
Kardjuk egymást döfte át,
Lovuk ott kószál a réten,
Széttiport mező füvében,
Vértől ázott pázsiton...
„Jaj nekem! - üvölt Dadon. -
Gyermekeim hová lettek?
Ó, mindketten tőrbe estek,
Mindkét sólymom odavan!
Menten elvesztem magam!”
Mindenünnen jajszó tör föl,
Tompa sóhaj kél a völgyből,
Megremeg a hegy. De lám,
Sátra nyíló ajtaján
Feltündöklik egy leányka,
Tündérek díszére válna,
Mint a hajnal, csudaszép,
Cár elébe csendbe lép.
Mint a napleső madárka,
Némul, néz a cár a lányra.
Önmagát is feledi,
Már a gyász se fáj neki.
És a szűzleány Dadonra
Rámosolygott meghajolva -
Kézen fogta kis keze -
Sátorába ment vele:
Asztalát eléje tárva,
Minden jóval megkínálta,
Lefektette azután
Brokátselyem nyoszolyán,
És egy álló hétig egyre,
Szó nélkül a lányt követve
Megbűvölten és vakon,
Így lakmározott Dadon.

Végre aztán nyolcad nappal,
Útra kélt a cár a haddal.
Országáig meg sem állt,
Vitte zsákmányként a lányt.

Jöttük híre messze szólalt,
Kürtölvén valót, valótlant.
Székhelyén, a kapunál
Nép rivalgó sora áll.
Hintajuk mögött szaladnak,
Rá, s a szűzre pillogatnak.
Mindenkit köszönt a cár...
Ám egyszer csak rátalál
Népe közt a bölcs öregre,
Ősz, akár a hattyú pelyhe,
Turbánja meg mint a hó.
„Adjon isten, vén apó!
- Szól a cár -, no, lépj elémbe,
Óhajtásod mondd ki végre!”
„Fölséges cár - szól a bölcs -,
Ideje, hogy szód betöltsd.
Emlékezz csak, úgy ajánltad,
Tettemért - mint jóbarátnak -
Vágyam teljesítenéd,
Éppen úgy, akár tiéd.
Legyen hát enyém e mátka,
Ím e tündérszép leányka!”
Döbbenettel néz Dadon:
„Micsoda? - szól zordonon. -
Ördög bújt beléd, te vénség,
Meghibbantál volna végképp?
Mit nem forgat vén fejed?
Tán, ígértem, meglehet,
Ám mindennek van határa,
Minek néked ez a lányka?
Elég! Én a cár vagyok!
Kérj akármi mást, adok,
Kincset kérj, bojárok rangját,
Istállómból cári kancát.
Kérd az országom felét!”
„Nem kell nékem más egyéb.
Csak e tündérlányra vágyom,
Én csak ezt a lányt kívánom!”
- Szól a bölcs - de köp Dadon:
„Majd ha fagy! biz nem adom!
Mit se kapsz te átkos lélek,
Hadd gyötörjön így e vétek!
Takarodj, míg baj nem ért!
Félre innét ezt a vént!”
Az agg próbált még felelni,
De nem mindig jó perelni;
Jogarával sújt a cár.
Éppen homlokon talál:
Holtan dől a bölcs a földre,
Rengve dong a város körbe.
A leány meg hahaha,
Nincs félelme, bánata.
Megrendül Dadon, de szája
Gyengén rámosolyg a lányra,
Hintaján sietve hajt.
Halk harang ver tompa zajt,
S hirtelen mindenki látja:
A kakas fentről leszállva
A hintó fölé repül
És a cár fejére ül, -
Rándul és búbjára szegve
Csőrét, száll a végtelenbe.
Nyög a cár jaj, oda van,
Hintajáról lezuhan.
S mint akit még sose láttak,
Híre sincsen már a lánynak.
Mese volt, de velejét
Érti majd az ifjú nép.

Weöres Sándor - Száncsengő
Titi Hajnalka - Tavaszodó

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 20. szerda

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.meseld.hu/

Grafika
Kedvenc mesejelenetek

Ha itt az oldalainkon olvasgatás közben megtetszett egy részlet és szívesen látnád a szobád falán, ne habozz szólni, mi megrajzoljuk!

Szórakozás
Dió Magazin

Gyere és olvasd el a legújabb számunkat! Sok mese, vers és még több ismeretterjesztő olvasmány

Szobai dísz
Poszter mesehősökből

Válaszd ki kedvenc részedet egy meséből és mi megrajzoljuk neked! A végeredmény, akár poszter is lehet, amit nyomtatva szállítunk neked.

previous arrow
next arrow
PlayPause
previous arrownext arrow
Shadow
Slider
Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin hónap első napjaiban megjelenő aktuális PDF számát.