Domahidi Klára -Folt-kaland

Volt egyszer egy folt, 

kék tintából volt. 

Egyszer csak a folt 

lábra kelt, 

s már ott se volt.

 

Elindult világgá, el, tova, 

hívta a kaland szava. 

Megirigyelte a sárga, 

utána eredt a sárba. 

Megörültek egymásnak, 

kézen fogva futottak. 

Játszottak és kergetőztek, 

míg egy kút szélére értek.

Ittak, majd tovább futottak, 

apró lábaik dobogtak. 

Vidám volt a kirándulás, 

követték a vágy sóhaját. 

De besötétedett az ég, 

zuhogott az eső, kopogott a jég. 

Odavolt jókedv, izgalom, 

vacogva ültek egy kispadon. 

Nem volt már sárga, se kék, 

összemosta őket a jég. 

Átfázva, elázva, prüszkölve, 

zölden mentek haza estére...