Kínának a Han-dinasztia uralkodása alatt (i. e. 2. évszázad) bekövetkezett egyesítése után megerősödött a feudális állam. Uralkodóvá vált a konfucianizmus, más gondolkodó iskolák háttérbe szorultak. Csak konfucianista írástudó tölthetett be állami hivatalt. Félelmetes, hogy az egyszerű emberek a mesékben szatírát alkottak a társadalomról,...
Kínának a Han-dinasztia uralkodása alatt (i. e. 2. évszázad) bekövetkezett egyesítése után megerősödött a feudális állam. Uralkodóvá vált a konfucianizmus, más gondolkodó iskolák háttérbe szorultak. Csak konfucianista írástudó tölthetett be állami hivatalt. Félelmetes, hogy az egyszerű emberek a mesékben szatírát alkottak a társadalomról, bírálták a társadalmat, miközben az írástudók e meséket inkább afféle pletykálkodó fecsegésnek tartották, mint irodalomnak. Ennek következtében csupán maroknyi mesét jegyeztek le, s azok jó részét is töredékesen. Két író nevét azonban meg kell említeni: Liu Zongyuan egy sor 8. századi mese szerzője, míg Su Shi a 11. században jegyezte le az Ai Zi műveit.
Egy Song tartománybeli férfi úgy vélte, hogy az ő földjén lassan növekednek a hajtások, ezért félig kihúzkodta valamennyit a földből, majd hazament.
- Ma aztán jól elfáradtam - mondta a családjának. - Segítettem a hajtásoknak, hogy gyorsabban nőjenek.
- Minden tőlem telhetőt megtettem a tartományért - mondta Hui Liang herceg Menciusnak. - Amikor a folyó nyugati partján elfogy ott a termés, áttelepítettem az embereket a keleti partra, vagy hozattam gabonát onnan, hogy segítsek rajtuk. Ha a keleti parton volt kevés a termés, akkor fordítva jártam el.
Dámát játszani kisebbfajta művészet, ahhoz, hogy jól megtanuld, nagyon oda kell figyelni. Quinek, az ország legjobb dámajátékosának volt két tanítványa. Egyik semmi másra nem figyelt, csak Qui magyarázataira, míg a másik - bár figyelt arra is, amit a mester tanított
Ju doktor nagy hírnévnek örvendett Qin tartományban. Kioperálta Xuan-wang császár testéből a daganatot, meggyógyította Hui-wang császár aranyerét.
Egy bizonyos Zhang urat állandóan hátfájás gyötört, felkereste az orvost. - Nem bírom már a fájdalmakat. Tégy velem, amit akarsz, csak szabadíts meg tőlük - mondta.
Song tartományban a Ding családnak hosszú ideig nem volt saját kútja. A család egy tagja nap nap után azzal töltötte idejét, hogy jókora távolságból hordta haza a vizet.
Meg akartak szabadulni a fáradságos vízhordástól, kutat ástak a telkükön. Amikor elkészültek a kúttal, boldogan lelkendeztek:
Egy Chu tartományba való ember átkelt a folyón, s a hajón forgolódva beleejtette kardját a vízbe. Nem habozott, azonnal megjelölte a hajó oldalán, hol esett a vízbe a kard.
- Itt ejtettem el a kardot - mondta. Amint a hajó partot ért, belegázolt a vízbe, ott, ahol a hajó oldalát megjelölte, s keresni kezdte a kardját. Minthogy azonban a hajó haladt, a kard viszont nem, a keresés kudarccal végződött.
A Fan uralkodóház bukása után tolvaj osont be a palotába, el akarta lopni a bronzharangot. A harang túl nagy volt ahhoz, hogy a hátán elvigye. A tolvaj kalapácsot ragadott, hogy összetörje a harangot, ám a bronz az első ütésre akkorát kondult, hogy a tolvaj megrettent: meghallja valaki, és elorozza előle a zsákmányt, ezért mindkét tenyerével gyorsan betapasztotta a fülét.
Egy utazó lova megmakacsolta magát, nem akart továbbmenni. Az utazó, hogy megleckéztesse a lovat, behajtotta a folyóba, majd nyeregbe ült. Mivel a ló ezúttal sem akart elindulni, megint behajtotta a folyóba. Ezt háromszor megismételte. A legtapasztaltabb lovas sem találhatott volna ki jobb receptet arra, hogy megijessze a lovat. Aki nem ért a lóhoz, csak szájhős, annak soha nem fog engedelmeskedni a lova.
Egy öregasszony jó barátságban élt a szomszéd fiatalasszonnyal, akit egy este az anyósa megvádolt, hogy húst lopott tőle, és nyomban el is kergette a házából.
- Hová mennél, te szerencsétlen? - kérdezte az öregasszony. - Majd én elintézem, hogy az anyósod visszafogadjon.
Marék szalmát húzott ki a kazalból, átment vele a fiatalasszony anyósához.
Amikor Zhou király elefántcsont evőpálcikákat rendelt a mesteremberektől, Ji Zi rendkívül ideges lett. Tartott tőle, ha a királynak elefántcsont evőpálcikái lesznek, nem éri be többé cserépedénnyel sem, hanem rinocérosz-szarvból vagy jade-ból faragott tálakra vágyik, és zöldség meg bab helyett olyan ínyencségeket rendel, mint az elefántfarok, meg a leopárdkölyök húsa. Később majd nem akar háziszőttes ruhát viselni, szalmatetős házban lakni, hanem selyemruhákra, palotákra áhítozik.
Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zenekarban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a tudóst.
