Mesélde
Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb kétnyelvű mesekönyveink iratkozz fel értesítésünkre

captcha 

Szúnyog Szabi - Egri László mesekönyve

 

Szúnyog Szabi - Egri László vereskönyve

Szúnyog Szabi egy barátságos kis szúnyog, aki Ingamocsár mentén éldegél párjával, Bettivel. Gyakran keresi a kalandokat. Szeret röpködni, horgászni, nagyokat pihenni, új dolgokat megismerni és Betti kedvében járni. Szabi örök álmodozó, aki tele van tervekkel, vágyakkal. Ezek megvalósítása érdekében nem fél a tettek mezejére szállni. Szabi élete folytonos tanulás. Ez a könyvecske Szúnyog Szabi történeteit meséli el verses történetek formájában. Emellett több olyan ábrát is tartalmaz, melyek csak arra várnak, hogy kis gazdájuk megszínesítse őket. Ha van kedved a versek mellett található kérdésekre is válaszolhatsz. Szúnyog Szabi örömmel venné a segítséged!

Czmerk-Prisztács Edit - Mindentudó illemtudó

Mindentudó illemtudóSokszor szigorúan szólunk gyermekeinkre, vagy számonkérőn próbáljuk a kisebbeket helyes viselkedésre bírni, pedig néha mi magunk is elbizonytalanodunk, ha a társas érintkezésről van szó.

Czmerk-Prisztács Edit könyve igazi segítség az alapvető illemszabályok elsajátításához. 
Kedves történetekbe ágyazva, ismert gyerekdalokra építve, mesélve, énekelve, a szabálytanulás kellemetlen érzése nélkül mutatja be a jólneveltség, udvariasság alappilléreit. 
A szerző csokorba szedte a mindennapi tevékenységeket: hogyan viselkedünk vendégségben, játszótéren, étteremben, vagy akár az orvosi rendelőben. 
Ez a könyv egyaránt szól gyermekeknek, szülőknek, és arra bátorít, hogy ne féljünk illedelmesnek lenni - inkább merjünk azzá válni. 

Sás Károly, Sás Ildikó - Csillaghúr és barátai - 1. rész

Csillaghúr és barátai - 1. részSÁS KÁROLY MAGÁNKIADÁS, 2013

48 oldal

Kötés: kemény kötés

ISBN: 9789630876179

Csillaghúr, a kedves kis viráglány, útra kel barátaival, hogy megismerkedjen az erdővel, mezővel és annak lakóival.

Vándorlásaim - Kellár F. János Immánuel

Vándorlásaim - Keller F. János Emmánuel

A novelláskötetem 2007-ben jelent meg, december 14.-én volt a könyvbemutatóm a Pest Megyei Könyvtár olvasótermében.

Alkotásom országszerte mindenütt megtalálható (könyvesboltok és könyvtárak), megrendelhető kiadómtól (www.accordiakiado.hu) személyesen tőlem, de számos internetes áruház kínálatában is fellelhető. Novelláimmal megjelentem rendezvényeken, antológiai összegzésekben, publikálok újságokban. Részt vettem az Ünnepi Könyvhéten, helyi televíziós műsorban, író-olvasó találkozón.

 

"www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Bővebb ismertető: itt

A könyv teljes költsége évek óta jótékony célra fordítódik

Itt vagyok - Kellár F. János Immánuel

Itt vagyok - Kellár F. János Immánuel

Noha első szerzői próbálkozásait novellistaként tette, most már második verseskötetet jelenik meg Kellár F. János Immánuelnek, aki ifjú kora ellenére (nem csak) a szentendrei kulturális élet egyik meghatározó alakja, s nem mellesleg immár gyakorlott poéta. A most megjelenő karcsú, akár szebben is könnyen hordozható kötetben összesen harminckilenc új költeménye kapott helyet. Ezek közös motívuma (ahogy Balázs Tibor fülszövege is utal rá) az identitáskeresés, a minden bajt, gyengeséget, vágyat vállaló, megrendítően őszinte önfelvállalás, a gyakran álomszerű árnyalatokba átcsúszó képi világ. Klasszikus hangulatú verseiben rendre van valamiféle misztérium, a rideg valóságnál valami több, más ígérete, némi melankolikus romantika: "Ha majd megpihenni térek,/ S elhagy minden erőm,/ Legyen egy szép tulipános,/ Gyönyörű szemfedőm.// Tölgy és bársony közt majd fekszek,/ Rámég majd szemfedőm,/ Hópelyhek közt lopva lépek,/ Szép tulipán mezőn." (Tulipántenger). A misztikus költészet e feltörekvő tehetsége megérdemli a költészetkedvelő olvasók figyelmét.

"www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Bővebb ismertető: itt

A könyv teljes költsége évek óta jótékony célra fordítódik

Üzenet a távolból - Kellár F. János Immánuel

Kellár F. János Immánuel - Üzenet a távolból

„Írónak nevezem, költőként nem merem magamat illetni. Ez így is van rendjén, hisz egy író képes megálmodni a jövőt, leírni a csodát. A költő viszont látja is a jövőt, s éli is a csodát. A verseim olykor szabadok, egyediek, lüktetve törik át a szabályokat. Megjártam a sorokon keresztül mélységeket és magasságokat, ültem néma csendben és merültem alá a zakatoló robajban.
Ezen válogatás egyfelől teljes, másfelől csonka. Elképzelt kötetemnek a gerincét egy harc tette ki egykoron, melyet én folytattam az Idővel, mint szakrális nagyúrral. Ám ahogy ő telt, megkopott sok minden, maga a képzelt gerinc és talán maga a küzdelem is. Ez se nem jó, se nem rossz. Sok verset magamnak tartottam meg, tán hogy legyen fegyver kezemben, és talán hogy e papírköteg inkább időtlenséget adjon az olvasónak, ne pedig időt lopjon tőle.”

"www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Bővebb ismertető: itt

A könyv teljes költsége évek óta jótékony célra fordítódik

Mesepszichológia 2.: ne hagyd, hogy a szürke felnõttlét bedaráljon!

MesepszichológiaSok felnõttnek már nem igen sikerül kizökkennie az állandó fásultságából - és gyakran a gyereknek is csak ezt a "megoldási" mintát mutatjuk: a beletörõdést. Kádár Annamária új könyvérõl.

 

Bővebb ismertető: itt

 
 

Csák Gyöngyi - Mágnesvihar

Csák Gyöngyi - MágnesviharVersei, novellái, drámái számos folyóiratban jelentek meg, többek közt a Parnasszus, a Műhely, az Árgus, a NapSziget, a Palócföld, a PoLíSz, a Dunatükör, a Duna-Part, az Ezredvég lapjain. Az interneten is egyre gyakrabban találkozhatunk írásaival. A Mágnesvihar Csák Gyöngyi hetedik verseskötete. Nem "míves, veretes kötészet" az övé, inkább halk szavú, női líra. Főként rövid, szinte sóhajtásnyi költemények, egy-egy helyzet, látvány, egy-egy lelki rezdülés. Tájrajzai, évszak-atmoszféra érzelmei emberséges filozófiájának rajzolatai.

Közösségi oldala

Rejtő Jenő

Rejtő Jenő zseniálisan megihletett hősei, Piszkos Fred a kapitány és bandája szerzői joga lejárt 2014. jan. elsején. Az ütős klasszikusokat nálunk is le lehet tölteni.

Az eseményről az index is beszámolt.

 

Reklám

Érdekességek

A világ leghosszabb eposza

...és a legrégebbiek közül való is: Mahábhárata

Forrás: http://web.zone.ee/aurin/index.html

Mahábhárata

A Mahábhárata a világirodalom leghosszabb eposza, jelenlegi százezer írott versszakával mintegy nyolcszor hosszabb, mint az Iliasz és az Odüsszeia együttvéve. Ősi, mintegy háromezer

éves, szanszkrit nyelvű hindu eposz. Kb. 500 millió hindu számára jelenti a kultúra gyökereit.

Bővebben...:

Legfrissebb anyagok

Benedek Elek - Az aranygyapjas kosok
Az aranygyapjas kosok Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag pásztorlegény, s annak kilencvenkilenc juha s három aranygyapjas kosa. De aztán olyan szép három állat volt ez a három arany­gyapjas kos, hogy még a király nyájában sem volt azoknak párja. Őrizte is a legény, mint a szeme fényét. Aludni is úgy aludt, mint a nyúl: csak a fél szemét hunyta le, a...
2017-11-19
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Félig csókolt csók
Félig csókolt csók Egy félig csókolt csóknak a tüzeLángol elébünk.Hideg az este. Néha szaladunk,Sírva szaladunkS oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk.Égünk és fázunk.Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,Ajkad csupa vér.Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tűz S mondjuk szomorún:...
2017-11-19
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Az alföld népéhez
Az alföld népéhez Előhangja egy el nem készült költői beszélynek Ti, kikért teremnek a búzakeresztek S rózsává pirított fehér cipót esztek, Ti a gazdag alföld édes gyermekei! A felföldre is jó néha tekinteni. Tudom, böcsmérlitek a görbe tartományt, Nem adnátok érte egy jó pipa dohányt, A patkót sem állja vad lovatok lába, A kereketek sem tanult...
2017-11-19
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Czakó sírján
Czakó sírján Ott a költő sírja, a kicsiny fehér domb,Ujon ásott sír az, nem nőtte be hant;Ormán az öreg tél pihen ősz hajával,Ifju élet romja temetve alant.Mért halt meg? hiszen még oly soká élhetett:Bölcs kárhoztatás! menj, dobd reá kövedet. „Gyönge az a lélek, mely az élet súlyátNem bírva, leroskad a pálya felén;Nem férfi az, aki fölveszi a gyilkot,Melyet...
2017-11-19
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Afrikai mese -A harc az ivóhely körül
A harc az ivóhely körül Az elefántok kutat ástak maguknak. De odamentek a páviánok is, ittak a kútból, és összepiszkolták a vizet. Másnap reggel az elefántok ismét inni akarnak a kútjukból, de a víz undorító, piszkos. A gyerekek pityeregtek: -- Vizet kérünk! Szomjasak vagyunk! Vizet, vizet! Apjuk, az öreg elefánt azt mondta, ássanak egy másik kutat, okosabbat nem...
2017-11-04
Afrikai mesék
Tovább is van mondjam még?
Image
Karácsonyi versek - Az idő eljött…
Az idő eljött… Az idő eljött, az ige bétölt; Üdvöz légy, boldog Szűz Mária: Istennek Anyja, szívünk Aranya; Magyarok szentséges Asszonya: Vigasztald meg nemzetünket, Foglald hozzád mi szivünket, Vedd kedvesen ez dicsíretünket.   Kit angyal mondott, Fiadat várod; Idvöz légy, boldog Szűz Mária: Mennyei asztal, teljes malaszttal, Magyarok régi Szent...
2017-11-04
Karácsonyi versek
Tovább is van mondjam még?
Image
Karácsonyi versek - Karácsonyhoz közelgetvén…
Karácsonyhoz közelgetvén… Istennek követsége, az ég fényessége Eljött volt Názáretbe, szép Jézus nevébe; Már örömmel várjuk, szent napokat számláljuk, Szent Szüzet szolgáljuk.   Szent Szűz kévánja látni, tisztán apolgatni, Kit fogadott méhében, szüzesség fejében: Kész már kis posztócska, készen vár istállócska, Jöjj, szép...
2017-11-04
Karácsonyi versek
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - Az aranygyapjas kosok
Az aranygyapjas kosok Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag pásztorlegény, s annak kilencvenkilenc juha s három aranygyapjas kosa. De aztán olyan szép három állat volt ez a három arany­gyapjas kos, hogy még a király nyájában sem volt azoknak párja. Őrizte is a legény, mint a szeme fényét. Aludni is úgy aludt, mint a nyúl: csak a fél szemét hunyta le, a másikkal mindig a kosokat nézte. Egyszer csak elkövetkezett a tél, a legény béreked a nyájával, de hát nagy volt a baj, mert nem termett abban az esztendőben elég széna, s drága pénzért sem kapott még egy szálat sem. Mit csináljon? Az a sok drága juh s azok a gyönyörű kosok most mind egymásra döglenek az éhségtől. Ő bizony - gondolja magában - egyet sem bucsálódik, hanem elhajtja valamerre a szegény állatokat, s addig megy velük, amíg valahol harapnivalót talál nekik. Hát csakugyan el is indul a juhokkal. Elöl ment a három kos, nagy búsan bégetve, mert már két álló napja nem kaptak csak egy harapás szénát sem. Addig mennek, addig mendegélnek, hogy elérnek egy nagy rengeteg erdőbe. Ennek az erdőnek a kellős közepében volt egy nagy puszta, s hát azon a pusztán annyi szénaboglya, hogy a szem nem tudta belepni! Hej, megörvend a legény, s azt mondja magában, hogy ő bizony nem megy tovább egy lépést sem, ezen a helyen megtelepedik, s beleáll a szénába, akárkié legyen. Nagy hirtelen széjjelhányt egy boglyát, s azt egy szempillantásra fel is szedegették az állatok. No! eltelik egy nap, egyik boglya fogyott a másik után, s nem is nézett arra senki lélek. De másnap virradóra csak odajő egy óriás, akkora, hogy a feje az eget verte, s nagy mérgesen a legényre támad: - Hogy mered az én szénámat étetni, te emberizink? Aj, megijed a legény szörnyűségesen! Az a rettentő nagy óriás most mindjárt kitapodja még a lelkit is! Mondja neki: - Ne haragudjék, óriás bátyám uram, hiszen megfizetem, amit a juhaim megettek. - Nem kell a pénzed - mondta az óriás -, hanem most mindjárt ölj meg harminchárom juhot s egy aranygyapjas kost, azokat egyszerre süsd meg, mert ma még nem früstököltem. Mit csináljon szegény feje? Meg kellett hogy ölje azokat a drága szép juhokat, de még az aranygyapjas kost is. Hej, de szomorú volt a legény, szinte megrepedt a szíve, mikor a kést az aranygyapjas kos hasába akasztotta. De már ennek meg kellett történni. Előkerít az...
Ady Endre - Félig csókolt csók
Félig csókolt csók Egy félig csókolt csóknak a tüzeLángol elébünk.Hideg az este. Néha szaladunk,Sírva szaladunkS oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk.Égünk és fázunk.Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,Ajkad csupa vér.Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tűz S mondjuk szomorún: Holnap. Majd holnap.   {loadposition szalag}  
Az alföld népéhez
Az alföld népéhez Előhangja egy el nem készült költői beszélynek Ti, kikért teremnek a búzakeresztek S rózsává pirított fehér cipót esztek, Ti a gazdag alföld édes gyermekei! A felföldre is jó néha tekinteni. Tudom, böcsmérlitek a görbe tartományt, Nem adnátok érte egy jó pipa dohányt, A patkót sem állja vad lovatok lába, A kereketek sem tanult kalodába. Tudom, szeretitek látni a kék eget, A napot, hogy’ űl el tekenője megett; S a csillagokat, bár meg nem olvastátok, Egy híján szemlélni mintegy átallnátok. Szerettek a síkra heveredni hanyatt, Kalap levén vánkos a fejetek alatt, Nézni a fiastyúk s göncölszekér felé, Olykor-olykor el is andalodni belé. S ha néztek fölfelé, néztek balra jobbra S nincs egy földi fűszál, mely rátok hajolna S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok: Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok. Szeretitek látni a szép hajnal tövét, Hol a kerek földhöz tűzi bársony övét, Legszebb, legpirosabb ott az ég almája, Púpos hegy körösleg be nem harapdálja. Hát mikor félszemmel egyenest néz a nap A sík puszta színén: mint örűltök annak! Ugy-e, attól félti és azért néz széjjel: Nem pattant-e rajta domb az elmult éjjel? Szerettek ti mindent és örömmel tölti Szíveteket minden, ami csak alföldi: A puszták havasát, a fehér gulyákat, A puszták tengerét, a szép délibábot. És a mozgó tábort, a nyerítő ménest, Mely elláthatatlan az ember szemének; (Mert csürhe nálatok s nem ménes a neve, Ha napi járóföld nincs a kerűlete); A szép sík földeket, egyenesre szántva, Mert ti nem szántatok dombos bogárhátra, A zöld vetést, melynek széle-hossza nincsen, És az áldást rajta, ha megadta Isten. Mindezt kedvelitek igen-igen nagyon, Mivelhogy e dolog véretekben vagyon; Mert alföldi magyar, nem tót, a nevetek, Mert tejmézzel folyó lakhelyet nyertetek. Nem volt ez mindég így. Nem a békés rokon Hanem ellenség járt téres pusztátokon: Elvetett az ember, de nem takart soha, Lábán nyomtatá el török s tatár lova. Elnyomtatta, mondom, s ujra elvetette, Vadul termett aztán más idén helyette, Szegény bujdosóknak vadul termett annyi, Hogy hosszabb kín után fogtak éhen halni. Sokszor annak, akit utolért a halál, Kizöldült szájában a kövér búzaszál, Jött utána másik, a kalászt leszedte És az isten-adta, elhalt, mig megette. Hiszen hallottátok a futásnak hírét: Futott ám a...
Czakó sírján
Czakó sírján Ott a költő sírja, a kicsiny fehér domb,Ujon ásott sír az, nem nőtte be hant;Ormán az öreg tél pihen ősz hajával,Ifju élet romja temetve alant.Mért halt meg? hiszen még oly soká élhetett:Bölcs kárhoztatás! menj, dobd reá kövedet. „Gyönge az a lélek, mely az élet súlyátNem bírva, leroskad a pálya felén;Nem férfi az, aki fölveszi a gyilkot,Melyet vigaszul hagy a futó remény.”Imhol a nyugágy, mit kislelkűség vetettNagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet! Te, kit aranyhímes pólyába kötöztekS fednek születésed érdemcsillagi,Kire gondolkozni sem szorult magadra,S minden gondolatod más találja ki:Ily halál sohasem fog érni tégedet:Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet! Te erős jellem, ki csúszva-mászva győzesz,Akit a kegyszellő jobbra-balra hajt,Ki el birsz feledni egy hitvány mosolyértAnnyi könnyes arcot, annyi zok sohajt,Ki az érző szívet gúnyosan neveted:Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet! Te, ki földi léted boldog hizlalójánNem sejted, hogy benned égi szellem él;Ki, ha vágyaidat mérsékleni tudnád,Oktalan állatnak is beillenél:Soha ilyen gyászos nem leend végzeted:Nagy lélek, eredj, dobd a sírra kövedet! Te, utonállója minden pénzdarabnak,Kit silány éltedhez bilincsel az érc,Ki, ha rajtad állna - míg lesz a világonNem tied egy fillér - örök-évig élsz,E merényt te soha, soha nem követed:Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet! És te szellemfukar, ki rideg falak köztGyüjtesz a penésznek halott tudományt,Kit nem érdekel a hitvány földi ember,Míg a hold lakói állapotja bánt:Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedetVagy kőnél keményebb szivtelen könyvedet! Mi pedig, barátim, járjunk el a sirhozOlvasztani róla könnyel a havat,Hadd sírjon a szív, ha itélni erőtlen!Tán így hamarább jön az enyhe tavaszS béhinti virággal az egyszerü dombot,Hol ő pihen, aki tövis közt bolyongott. (1848) {loadposition szalag}  
Afrikai mese -A harc az ivóhely körül
A harc az ivóhely körül Az elefántok kutat ástak maguknak. De odamentek a páviánok is, ittak a kútból, és összepiszkolták a vizet. Másnap reggel az elefántok ismét inni akarnak a kútjukból, de a víz undorító, piszkos. A gyerekek pityeregtek: -- Vizet kérünk! Szomjasak vagyunk! Vizet, vizet! Apjuk, az öreg elefánt azt mondta, ássanak egy másik kutat, okosabbat nem tehetnek. Aztán majd meglátják, bepiszkítják-e azt is a páviánok. Úgy is történt. Megásták az új kutat, ivott ki-ki, amennyi jól esett neki, aztán hazamentek. Igen ám, de a páviánoknak se kellett a régi kút mocskos vize. Ott leskelődtek az új kút körül, és mikor látták, hogy senki se őrzi, odatódult az egész majomsereg, teleitták magukat jó, friss vízzel, aztán megfürösztötték benne a kölyköket. Másnap ismét jönnek a szomjas elefántok, még közel se érnek a kúthoz, már érzik a bűzét. Megint mocskos a víz. Ebből ugyan nem iszik, akinek drága az egészsége. A kis elefántok keservesen sírtak. -- Szomjan halunk, ha vizet nem kapunk! Vizet! Vizet! Apjuk, a csorda véne, csitítgatta őket, hogy ne jajgassanak, lesz mindjárt másik kút. Jóval odébb mély gödröt ástak, éppen jó helyen, mert csakugyan tódult fel a víz a mélyből, a kicsik örömére. Színig telt a gödör friss, tiszta vízzel. Amikor eleget ittak, a legnagyobb fiú azt mondta az apjának: -- Tudod mit, apám? Állítsunk őrt a kúthoz. Valamelyikünk maradjon itt, és zavarja el, aki mindig bepiszkítja a vizünket. Az apjának tetszett a dolog, és mindjárt megtette nagy fiát kútőrzőnek. Ő meg szépen hazaballagott a többiekkel. Kisvártatva gyanús lármát hall az elefántfiú. "No -- gondolta --, most legalább megtudom, ki a kútmocskoló. Elbújok itt a fa mögött, és meglesem, aztán elzavarom. " Valóban a páviánok jöttek, de a szemfüles páviánkölykök meglátták az őrt. Felmásztak a fákra, és fülsiketítő lármát csaptak a feje felett. Ordítoztak, rikácsoltak, ugattak, csaholtak, még gallyakat, köveket is hajigáltak. A kútőrző elefántfiú nagyon megijedt, mert senkit sem látott, így el nem tudta gondolni, ki lármázik olyan rettenetesen. Szaladt egyenesen haza az apjához. A páviánkölykök is leugráltak a fákról, és lelkendezve mesélték a szüleiknek, hogy a kutat egy roppant nagy valaki őrizte. -- Ott van még? -- kérdezték az öregek. -- Nincs már, elszaladt -- mondták a...
Karácsonyi versek - Az idő eljött…
Az idő eljött… Az idő eljött, az ige bétölt; Üdvöz légy, boldog Szűz Mária: Istennek Anyja, szívünk Aranya; Magyarok szentséges Asszonya: Vigasztald meg nemzetünket, Foglald hozzád mi szivünket, Vedd kedvesen ez dicsíretünket.   Kit angyal mondott, Fiadat várod; Idvöz légy, boldog Szűz Mária: Mennyei asztal, teljes malaszttal, Magyarok régi Szent Asszonya. Engeszteld édes Urunkat, Kérjed értünk Jézusunkat, Hogy vigasztalja meg országunkat.   Noé bárkája, Isten ládája, Üdvöz légy, boldog Szűz Mária: Tebenned vagyon, ki minket áldjon, Magyarok régi Szent Asszonya. Méltán mondatol csillagnak, Mennybe fénlő tisztaságnak; Hívek utánad, ím, kiáltanak.   Úr vagyon veled, teljes szűz méhed; Üdvöz légy, boldog Szűz Mária: Jézussal terhes, hogy minket nyerhess, Magyarok régi Szent Asszonya. Isten előtt érdemed nagy, Mert lelkedben tiszta szép vagy, Szükséginkben, oh édes Szűz, ne hagyj.   Élettermő fa, mennyei hárfa, Üdvöz légy, boldog Szűz Mária: Manna edénye, országunk fénye, Magyarok régi Szent Asszonya. Mutasd magadat Anyánknak, Kegyelmezz meg nyavalyánknak, Nyerj csendességet ez országunknak.   Bűnös reménye, gyöngyünk szekrénye, Üdvöz légy, boldog Szűz Mária: Tebenned vagyon, ki minket áldjon, Magyarok régi Szent Asszonya. Vedd hozzád imádságunkat, Kérjed azon mi Urunkat, Hogy elnyerhessük régi sorsunkat.   Dicsíret légyen Istennek mennyben; Üdvöz légy, boldog Szűz Mária: Áldott közöttünk Szent Idvözítőnk; Magyarok régi Szent Asszonya. Dicsírtessék Szentháromság, Mennyben fénylő világosság, Magasságbéli fényes Uraság. {loadposition szalag}
Karácsonyi versek - Karácsonyhoz közelgetvén…
Karácsonyhoz közelgetvén… Istennek követsége, az ég fényessége Eljött volt Názáretbe, szép Jézus nevébe; Már örömmel várjuk, szent napokat számláljuk, Szent Szüzet szolgáljuk.   Szent Szűz kévánja látni, tisztán apolgatni, Kit fogadott méhében, szüzesség fejében: Kész már kis posztócska, készen vár istállócska, Jöjj, szép violácska.   Szívünk áldásid várja, Szent Szűz, malaszt árja; Kik hozzád igyekeznek, adj jót híveidnek: Mivel úgy tetszettél, annak hogy Anyja löttél, Kitől teremtettél.   Ezt a világ csodálja, Szüzet körülállja, Isten Anyjának vallja, kegyesnek találja: Azért, oh boldog Szűz, Jézus kegyelmét ránk fűzd, Tőlünk Sátánt elűzd.   Gábriel köszöntése, Szűz méh eresztése, Örömünk nevelése, lött Szűz idvözlése: Ki szüzen fogantál, Szűz örökké maradtál; Segélj Jézus által. {loadposition szalag}