Egy fiú elbeszéli, hogyan lepte meg az erdőben a vihar

Igaz történet

Amikor én kicsi voltam, elküldtek az erdőre gombászni. Elértem az erdőt, szedtem a gombát s készültem már hazamenni. Hirtelen besötétedett, megeredt az eső, zengett az ég. Megijedtem, leültem egy nagy tölgyfa alatt. Olyan fényeseket lobbant a villám, hogy belefájdult a szemem s hunyorított a fénytől. Fejem felett valami megreccsent és dörrent; azután ütést éreztem a fejemen. Lerogytam, s addig feküdtem így, míg el nem állt az eső.

Mikor magamhoz tértem, cseppek hulltak a fákról, az egész erdőben énekeltek a madarak, sütött a nap. A nagy tölgy ledőlt, s csonkos tönkjéből füst szálldogált. Tölgy-szilánkok hevertek körülöttem. A ruhám teljesen átázott és a testemhez tapadt; daganat volt a fejemen s fájdogált egy kicsit. Megtaláltam a sapkám, fogtam a gombás kosarat s elfutottam haza. Otthon nem volt senki: kenyeret találtam az asztalon s felmásztam a kemencére.

Amikor felébredtem, láttam a kemencéről, hogy gombáimat megsütötték, az asztalra tették, s már éppen készültek megenni. Odakiáltottam: - Miért eszitek nélkülem? - Azt kérdezik: - Te miért alszol? Gyere hamar, egyél te is.