Mese nem csak gyerekeknek

Benedek Elek - Az egerecske

 Az egerecske

Volt egyszer egy egerecske. Ez az egerecske elment országot-világot látni, szerencsét pró­bál­ni, s amint ment, mendegélt, talált egy krajcárkát. Hej, megörült az egerecske a krajcárkának!

„Na most - mondogatta magában -, mit vegyek ezen a krajcárkán? Mogyorót? Nem, azt nem veszek.

A mogyorónak el kellene dobni a héját. Diót? Annak is el kellene dobni a héját. Talán mandulát veszek? Ugyan minek? A héját annak is el kellene dobni. Eh, veszek káposztafejet. Az ám, káposztafejet. A káposztából házat építek magamnak. Az ám, házat. A nagy leveleiből építek falakat meg födelet. A kicsi leveleiből jó puha ágyacskát csinálok. Még paplanocska is telik belőle. Ó de jó lesz, ó de jó!

Hát vett egy káposztafejet, s abból olyan szép házat épített, hogy aki látta, megcsodálta.

Na, telt-múlt az idő, egyszer az egerecske kihajolt az ablakon, hadd lássa, mi újság odakint. Ihol jött éppen a bárányka, s amint meglátta a szép házacskát, ablakocskában az egerecskét, felszólt hozzá:

- Hé, egerecske, nem vennél feleségül engem?

- Vennélek biz én, ha szépen énekelnél.

- Be-e-e, be-e-e - bégetett a bárányka.

- Juj, de csúnyán énekelsz - sipított az egerecske. - Csak tovább egy házzal!

Alig ment el a bárányka, jött egy kis kacsa. Az is megkívánta a szép házacskát, s felszólt az ablakba:

- Hallod-e, egerecske, nem vennél-e feleségül engem?

- Vennélek biz én, ha szépen énekelsz.

- Háp, háp, háp - hápogott a kacsa.

- Juj, juj, elég, elég - cincogott az egerecske, s bedugta a fülét, hogy ne hallja az éktelen csúf hápogást. - Fel is út, le is út! Nem kellesz te nékem!

Elment a kacsa nagy szégyenkezve, s mindjárt jött egy tyúkocska. Bezzeg hogy az is szeretett volna ott lakni a káposzta-házacskában.

- Kot, kot, egerecske, elvennél-e feleségül?

- El, ha szépen énekelnél.

- Kot, kot, kot, kot, kotkodács! Három likba hat tojás! - énekelt a tyúkocska.

- Elég, elég, ne tovább! - ájuldozott az egerecske. - Még a házacskám is összedűl, olyan csúnyán énekelsz. Nem kellesz feleségnek!

Elment a tyúkocska, s nyomban jött utána egy cirmos cicácska. A bajuszát pödörgette, magát illegette-billegette, s felszólt az egerecskének:

- Egerecske, kedves egerecske, elvennél-e engem feleségül?

- El bizony, pedig bajuszkád van, ha szépen énekelnél.

- Miáu, miáu, miáu! - énekelt a cirmos cica.

- Ó de szép, ó de szép! - cincogott az egerecske. - Jere a házacskámba, szép cirmos cicácska, feleségül veszlek.

Egyszeribe megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak. Hét nap és hét éjjel mind ettek-ittak, táncoltak. Addig ettek, addig ittak, hogy egyszerre csak minden elfogyott. Jaj, istenkém, mi lesz most?!

- Na, ne búsulj, édes cicácskám - mondotta az egerecske -, majd hozok én neked ételt is, italt is elegendőt. Csak te maradj itthon, őrizd a mi házacskánkat.

Ment, mendegélt az egerecske, addig ment, addig mendegélt, hogy egy kutacskához ért.

- Na, ebből iszom egyet - mondotta az egerecske, s hopp, beleszökött a kutacskába.

Az ám, beleszökött, de most hogy jő ki onnét? Hej, úszkált az egerecske jobbra-balra, de nem tudott kimászni a kutacskából. Na, most itt hal meg szörnyű halálnak halálával. Itt bizony!

Dehogy hal, dehogy hal! A cirmos cicácska nyugtalankodott, hogy olyan sokáig elmaradt az ő uracskája, s utána ment. Addig ment, mendegélt, hogy éppen a kutacskához ért.

- Ó, ó, édes kicsi uracskám - nyávogott a cicácska -, mármost hogyan húzzalak ki? Megfoghatom a fülecskédet?

- Ne, ne - sikoltozott az egerecske -, az fájna!

- Hát talán a lábacskádat fogjam meg?

- Ne, ne, azt se! Az is fájna!

- Talán a farkacskádnál fogva húzzalak ki?

- Jó lesz, jó lesz, édes feleségecském. Fogd meg a farkincámat!

Megfogta a cicácska az egerecske farkincáját, szépen kihúzta, aztán elmentek egy diófa alá, ott leültek, s várták, hogy az egerecske ruhája megszáradjon.

Ó, jaj, de mi történt! Egyszerre csak leesett egy dió, s éppen az egerecskének a fejére esett! Egerecske fejét betörte a dió, s akkora púpot ütött rajta, mint az öklöm.

- Ó, ó, mit csináljak, mit csináljak! - jajgatott, nyávogott keservesen a cicácska.

- Nyalogasd a fejem búbját, hogy ne fájjon - nyöszörgött az egerecske.

Nosza, a cicácska nyalni kezdette az egerecske feje búbját, nyalta, nyalta, s közben nagyokat csettintett a nyelvével:

- Ó, de pompás, ó, de jó!

Addig nyalta, nyalogatta, míg egyszerre csak - hamm! - bekapta az egerecskét egészen.

Azóta eszi meg a macska az egeret. Aki nem hiszi, járjon utána!

Mátyás király - A legjobb barát mög...
Mátyás király és a székely ember leánya

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. július 05. vasárnap

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.meseld.hu/