Koosán Ildikó - Csodafa

Olvasóink értékelése: 4 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag inaktív
 

Csodafa

mese Koday László „Csodafa” c. festményéhez

 

 Falucska az erdőszélen

Színesen egy meseképben

Érzelmeket ébreszt bennem,

Valamikor ott élhettem… 

 

 Elmesélem, hallgassátok

Azt a rég volt szép világot.

Bizony, egyszer csodafa nőtt

Ott az öreg házam előtt.

 

Nem is tudom hamarjába

Álmodtam, vagy valójába

Tündér szállt le kis kertembe,

Mintha szárnya fényből lenne,

 

Elásott egy gyönge vesszőt,

Egyszerű zöldágnak tetszőt;

Harmatvízzel megöntözte,

Csillagokkal szórta körbe;

 

Hát reggelre, bárki lássa

Égig nőtt a csodafácska.

Dús levelek takargatták

A sok körtét, csodaalmát.

 

Szívem dobbant, mikor láttam,

Párja nem volt hét határban;

Aztán a sok tarka virág!

Meseerdő, mesevilág…

 

Lábujjhegyen járt a csönd is,

Ne hibáddzon még egy csöpp is

Az illatból, szellőfényből,

Harmatkristályból a rétről.

 

Teltek- múltak így a napok,

Örült, aki arra lakott;

S mikor az ősz elérkezett,

Kosarakkal vén és gyerek

 

A csodafát körbeállta.

Két ügyesebb ágról- ágra

Kapaszkodott fel a fára,

Pisti volt az, meg a Sára.

 

Leszedték a körtét, almát,

A kosarat körbeadták,

Kapjon mindenki belőle;

El is rakták télidőre,

 

Hogyha a nap messzi térül,

Erejét az alma-fényből

Töltse fel a szegény ember

Tündér- küldte eledellel.

 

Így éltünk ott, bizony rég volt,

Kerek sajttá nőtt a félhold

Míg elfogyott mind az alma,

Elmúlt a tél, s új tavaszba

 

Járhattunk be erdőt, berket,

Őriztük a csodakertet.

S jött a hír, már messzi- távol

Is tudnak a csodafáról...

 

A faluban ahol éltem,

Magját meggyűjtöttem szépen,

Idehoztam, ültessétek

Szívetekbe a meséket!

2013. június 1.