Mese nem csak gyerekeknek

Afrikai mese - Vo-Vo, a tûz

Vo-Vo, a tûz

Átdolgozta: fazekas lászló

Azelõtt nem ismerték az emberek a tüzet. Nyersen ettek mindent. Egyszer a fiúk kihajtották a marhát a mezõ- re. Unalmukban nyilakat készítettek, és célba lõttek. Egyikük ráállította a nyíl hegyét egy darabka kihombo-fára, és két tenyere között forgatni kezdte. A nyílvesszõ áttüzesedett, aztán füstölni kezdett. Néhány szál száraz fû is odakeveredett, és hirtelen felcsapott a láng. Felfalta a száraz füvet. Nõtt, nõtt, erõsödött, belekapott a cserjékbe, egyre erõsebb lett, most már beszélni is kezdett. Azt mondta: – Vo-vo-vo-vo-vo... A környék lakói összeszaladtak. – Ki tette ezt a varázslatot?

– kiáltották. A fiúk megmutatták, hogyan forgatták két tenyerük között a nyílvesszõt. – Mit tettetek, jaj, mit tettetek?! – kiáltották a vének. – Ez az átkozott szörny mind felfalja füveinket, cserjéinket és fáinkat! De aztán megtapasztalták, hogy a tûz jó. – Nézzétek csak – mondták –, Vo-vo az ennivalónkat is megpörkölte. Megkóstolták a félig égett banánt. Sokkal porhanyósabb és finomabb volt. Mindenki hazavitt Vo-vóból egy keveset az otthonába. És ezentúl megsütötték az ételt. Az emberek megtanították egymást, hogyan kell elõhívni a nagy varázslót a fából. A puhafát bipongornak, a keményet pedig, amelybõl a nyílvesszõ készült, ovitónak nevezték. Mindenki tartott otthon belõlük készenlétben arra az esetre, ha olyan hosszú találna lenni az éjszaka, hogy senki sem mehetne át a szomszédba egy kis tûzért

Titi Hajnalka - Leónárdó és az új lakó
Arany László - A kis ködmön

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. november 14. csütörtök

Captcha kép