Mese nem csak gyerekeknek

Ezeregy éjszaka - Egy Hátim et-Tái-legenda

Egy Hátim et-Tái-legenda

Azt mesélik, hogy Hátim et-Táit egy hegy csúcsán temették el, sírjára két kőteknőt állítottak, zilált hajú leányokat ábrázoló szobrokkal. A hegy alatt egy patak folyt, és amikor az utazók ott tábort ütöttek, egész éjjel, estétől reggelig, hangos jajveszékelést hallottak, de reggelre nem találtak ott mást, mint a kőből faragott leányokat.

Egyszer Dhú el-Kurá, Himjár királya, elhagyta törzsét, tábort ütött abban a völgyben, és ott éjszakázott. Mikor a sír közelébe ért, ő is hallotta a panaszhangokat. Megkérdezte: „Micsoda jajveszékelés ez a hegy csúcsán?” Azt felelték neki: „Itt van Hátim et-Tái sírja, két kőteknő és zilált hajú leányok kőszobra díszíti. Mindenki, aki ebben a völgyben éjszakázik, hallja ezt a jajveszékelést és sírás-rívást.” Ekkor Dhú el-Kurá tréfásan odakiáltott a sírhoz: „Hátim, mi ma éjjel a te vendégeid leszünk; szörnyen éhesek vagyunk máris!” Ezzel lefeküdt, de egyszerre csak felriadt álmából, és kiáltozni kezdett: „Arabok! Segítség! Nézzetek a tevém után!” Az emberek elősiettek, és látták, hogy a király hátas tevéje a földön fetreng. Levágták, húsát megsütötték és megették. Aztán megkérdezték a királyt, mi történt. Ő így felelt: „Mikor álomra hunytam szememet, hirtelen megjelent előttem Hátim et-Tái kivont karddal, és azt mondta nekem: »Olyan időben jöttél hozzám vendégségbe, amikor semmim sincs.« Aztán a tevémet megsebezte kardjával. Ha nem vágtátok volna le, kimúlt volna.”

Reggelre kelve Dhú el-Kurá felült egyik társának tevéjére, a teve gazdáját meg maga mögé ültette. Déltájban egy emberrel találkoztak, aki tevén ült, és egy másik tevét vezetett kötő- fékjénél fogva. Megkérdezték tőle: „Ki vagy?” Így felelt:

„Én Adí vagyok, Hátim et-Tái fia. És melyik - folytatta - Dhú el-Kurá, Himjár fejedelme?” -
„Ez itt” - mutattak rá. Ekkor Adí így szólt a fejedelemhez: „Ülj fel erre a tevére a magadé helyett, mert apám a tiedet leölte a te kedvedért.” - „Kitől tudod ezt?” - kérdezte Dhú el-Kurá. Adí így felelt: „Apám ma éjjel megjelent álmomban, és azt mondta: »Halld, Adí, Himjár királya, Dhú el-Kurá vendégségbe jött hozzám. Én az ő tevéjét öltem le számára, te adj neki hát egy másik tevét, hogy legyen min nyargalnia. Énnekem semmim sincs.«”

Dhú el-Kurá átvette a tevét, és csodálattal gondolt Hátim et-Tái-ra, aki halála után is bebizonyítja nemes lelkű vendégszeretetét.

A cseppkőbarlang titkai
A szép és a bestia

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. november 21. csütörtök

Captcha kép