Mese nem csak gyerekeknek

Tolsztolj - Filipok

Filipok

Igaz történet

Volt egyszer egy fiú, Filipok volt a neve. Egy napon elindultak a gyermekek az iskolába. Filipok is fogta a sapkáját s velük akart menni. De az édesanyja azt kérdezte tőle:

- Hova készülsz, Filipok?

- Megyek iskolába.

- Kicsi vagy még, ne menj. - És az anyja otthon marasztotta. A gyermekek elmentek az iskolába. Az apja még jókor reggel elment az erdőre, az anyja napszámos-munkára. Csak Filipok maradt otthon a kunyhóban, meg a nagyanyja a kemencén.

Unni kezdte Filipok egyedül magát, nagyanyja elaludt, ő pedig keresni kezdte a sapkáját. A magáét nem találta, fogta az apja régi, nagy sapkáját s elindult az iskolába.

Az iskola ott volt a templom mellett, a falu mögött. Amíg Filipok a maga falurészében haladt, nem bántották a kutyák - jól ismerték. De amikor idegen telkekhez érkezett, csak kiszökött Zsucska, megugatta, Zsucska után Volcsok, a nagy kutya. Filipok elkezdett rohanni, a kutyák utána. Filipok elkezdett kiáltozni, megbotlott s elesett. Jött egy paraszt, elkergette a kutyákat s megkérdezte:

- Hova futsz így egyedül, te kis csirkefogó?

Filipok nem felelt, csak fogta a kabátszárnyát s futni kezdett inaszakadtából. Az iskoláig futott. A feljárónál egy lelket sem lát, de az iskolából gyermekhangok morajlása hallatszik. De Filipokba egyszerre beleáll a félelem. „Mi lesz, ha most elkerget a tanító innen?” S gon­dol­kozni kezdett, hogy mit is csináljon. Visszamenjen? - széttépik a kutyák. Bemenjen az iskolába? - fél a tanítótól. Parasztasszony haladt el az iskola mellett, veder a kezében.

- Minden gyermek tanul, te pedig mit állsz itt?

Filipok bement az iskolába. A pitvarban levette sapkáját s benyitott. Az iskolában csak úgy nyüzsögtek a gyermekek. Mindegyik kiabált, a tanító pedig ott állt a terem közepén, vörös sál a nyakán.

- Te mit akarsz itt? - kiáltott rá Filipokra.

Filipok csak a sapkáját szorongatta, s nem felelt egy szót sem.

- De hát ki vagy?

Filipok hallgatott.

- Néma vagy tán?

Filipok úgy meg volt szeppenve, hogy elveszett a szava.

- Hát ha nem akarsz beszélni, eredj haza.

Pedig Filipok úgy szeretett volna mondani valamit, de a torka kiszáradt a rémülettől.

Csak nézett a tanítóra s megeredt a könnye. Akkor a tanító megsajnálta. Megsimogatta a fejecskéjét, s megkérdezte a gyermekektől, hogy ki ez a fiú.

- Filipok, Kosztyuska öccse, régóta kéredzkedik az iskolába, de az anyja nem engedi, most aztán lopva jött ide.

- No ülj be a padba, bátyád mellé, megkérem anyádat, engedjen el iskolába.

A tanító mutogatni kezdte Filipoknak a betűket, de Filipok ismerte már s egy kicsit olvasni is tudott.

- Lássuk, silabizáld a nevedet. Filipok elkezdte:

- Ef - i - fi, el - i - li, p - ok - pok, Fi-li-pok.

Mind elnevették magukat.

- Ügyes kisfiú vagy! - mondta a tanító. - Ki tanított meg olvasni?

Filipok felbátorodott és így felelt:

- Kosztyuska! Én szemfüles vagyok, s egyszerre mindent megértettem. Én nagyon, de nagyon ügyes vagyok!

A tanító elnevette magát és így szólt:

- Imádságot tudsz-e?

Filipok igennel válaszolt és az „Üdvözlégy Máriá”-ba kezdett, de egyetlen szót sem ejtett ki helyesen.

A tanító nem hagyta tovább beszélni és azt mondta:

- Várj egy kicsit azzal a hencegéssel, előbb tanulj.

Attól fogva Filipok is együtt járt a gyermekekkel az iskolába.

Vietnámi mese - A görögdinnye legendája
Titi Hajnalka - Mese a berekböszörményi hármasútró...

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. február 23. vasárnap

Captcha kép