Mese nem csak gyerekeknek

Vietnámi mese - A bivaly

A bivaly

Fordította: Dr. Gion Gábor
Terebess Ázsia E-Tár

Az idők kezedén, a Mennyek Ura megteremtette a földet és a vizeket. Később állatokat és embereket gyűjtött oda össze. Hogy megfelelően táplálhassa őket, leküldött hozzájuk egy szellemet, akinek egy zsákban rizst, kukoricát, kölest, babot, földimogyorót adott, hogy vigye el az embereknek. Egy másik zsákba pedig különféle füveket, fűmagokat tett, hogy az állatoknak is legyen mit enniük.

A szellem erős, jó felépítésű lény volt, aki nagyon hűséges volt urához. Bár goromba, durva szokásai voltak, alapjában véve jószívű volt. Otromba kinézete ellenére sok jó tulajdonsága volt, ámbár egy kicsit lassú volt, és sokmindent elfelejtett.
A Mennyek Ura két csomagot adott a kezébe. Mivel tudta, hogy a szellem egy kicsit butácska, mindkét csomagot jellegzetes alakúra, más-más méretűre készítette. Az egyikben voltak az embereknek szánt gabonák magvai, a másikban az állatok vad fűmagvai. Az Úr utasításai szerint a szellemnek először a gabonamagvakat kellett volna szétszórnia, hogy az emberek táplálékát biztosítsa. Mivel őket az Úr a saját képmására teremtette, ennek megfelelően az élelem elosztásában is az elsők között kellett volna, hogy sorra kerüljenek.
Azonban a szellem, mire leért a magavakkal teli zsákokkal a Földre, feledékenysége folytán összecserélte a kettőt. A csere eredményeképpen először a vad füvek magvait szórta széjjel, melyek azonnal növekedni kezdtek. Olyan gyorsan szaporodtak és terjedtek el a Földön, hogy nem hagytak helyet az embereknek szánt gabonamagvaknak. Az állatok így hamarosan elegendő táplálékhoz juthattak, és békésen legelésztek a határtalan réteken. Mindig találtak elegendő legelnivaló füvet anélkül, hogy legelőt kellett volna telepíteniük, művelniük.
Amikor a kissé együgyű szellem ráeszmélt a hibára, gyorsan kiürítette a másik zsákban tárolt gabonamagvakat is. Azonban már elkésett. Már sokkal több vadfű nőtt, mint amennyi gabonaféle. A mennyei szelek, melyek feladata gabonamagvak szétterítése lett volna a Földön, eleinte csak a vadfüvek magvait szórhatták széjjel. A nagy felfordulásban a szellem visszatért a mennyekbe, de nem szólt az óriási tévedéséről az Úrnak.
Azonban az emberek a Földön nemsokára zúgolódni kezdtek: "Miért van az Urunk, hogy hátrányosabb helyzetben vagyunk a Földön, mint a vadállatok? Nekik hatalmas legelőik vannak, ahol tömérdek fűféle nő állandóan, amíg nekünk csak egy kis rész jutott. Nekünk böjtölnünk kell, és nagy fáradtsággal kell elhódítani birtokainkat az állatoktól. Miért nem segítesz nekünk?"
Valójában az emberek munkája keserves, és mindenekfelett fárasztó volt. A szellem abbéli sietségében, hogy szétszórja a második zsákban rejlő gabonamagvakat, olyan durván, kapkodva ürítette ki a zsákot, hogy a gabonamagvak csírái, melyek eredetileg nagyok voltak, és könnyű lett volna őket elültetni, millió apró darabra porladtak széjjel, és ez nagyon megnehezítette az ültetést, a vetést.
A Mennyek Ura meghallgatta az emberek panaszait, és megvizsgálta a panaszok okát. Meglepetten látta, hogy az emberek valóban kisebb helyen és fáradságos munkával termelik meg ennivalójukat, mint ahogyan ő azt tervezte. Hamar kiderítette, mi történhetett. Amint rájött, ki volt a bűnös, alaposan leszidta a szellemet feledékenységéért, és leginkább azért, mert nem szólt időben a tévedésről. Büntetésként a szellemet bivallyá változtatta, és azt mondta: "A te hibád miatt teremnek a vadfüvek sokkal bőségesebben, és nőhetnek sokkal gyorsabban, mint az embereket tápláló gabonamagvak. Arra kárhoztatlak, hogy csak füvet egyél, mely az emberek számára haszontalan. Mostantól nem ehetsz gabonából készült ételeket, süteményeket."

A büntetés mind a mai napig érvényes: emiatt van, hogy a Mennyek Ura nem adott a bivalynak olyan fogakat, mellyel a magvakat is meg tudná enni, a bivalynak nincsenek felső fogai. Ezenkívül, mivel tévedésével a szellem még több és nehezebb munkát adott az embereknek, más büntetést is kapott. A bivaly képében bűnhődő szellem arra ítéltetett, hogy segítse a földműveseket évszázadokon, évezredeken keresztül verejtékes munkáikban.
Az is emiatt van, hogy az emberek elhajtják a bivalyt, amint az megközelítené a zöldülő rizsföldeket. Ugyancsak e legenda alapján érthető, hogy miért nem kell az embereknek a bivaly betegségeivel bajlódniuk. Ez emlékezteti az őket arra, hogy ebben az ormótlan testben egy halhatatlan, de szegény mennyei szellem lakozik, aki életfogytiglan bűnhődik pillanatnyi tévedése miatt.

Weöres Sándor - Vaskalap
Weöres Sándor - Kezdődik az iskola

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. július 10. péntek

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.meseld.hu/