Mese nem csak gyerekeknek

Vietnámi mese - A Három Konyhai Szellem

A Három Konyhai Szellem

Fordította: Dr. Gion Gábor
Terebess Ázsia E-Tár

A Tao Quan eredete

Vietnamban a néphit szerint minden ház konyhájában ott van a Három Konyhai Szellem. Ezek a Szellemek felügyelnek mindenre, ami ott zajlik. A holdév végén, a 12. holdhónap 23. napján elindulnak, hogy beszámoljanak Ngoc Hoang-nak, a Jade Uralkodónak, a Taoista Mennyek legfőbb urának mindarról, amit a házakban láttak. Ezen a napon a Tao Quan-nak a legfinomabb ételeket ajánlják fel, pénz- és ruhaadományokkal látják el, hogy minél jobb híreket vigyenek a ház lakóiról.
A hármasság elmélete érdekes vonás ebben a történetben. A leggyakrabban a konyha Szellemét egyetlen személynek írják le, és Ong Tao, Ong Lo vagy Ong Vua Bep névvel illetik. Érdekes asszociációra ad lehetőséget, ha a keresztény Szentháromság analógiájaként tekintjük.

Réges-régen, amikor az Ég és a Föld még a Suttogások Völgyében egyesült, egy mély zöldellő erdőben élt egy favágó és annak felesége. Nagyon szegények voltak, és a favágó rendszerint nem tudott annyi pénzt keresni, hogy megvásárolhassák élelmüket. Az elkeseredettség és a bánat oda vezetett, hogy a favágó rendszeresen lerészegedett. Szerette volna elfelejteni mindazt a nyomorúságot, amit maga körül látott. Nagyon bántotta, hogy nem tudott mindent megadni feleségének, ahogyan azt távoli szomszédai tették. Bánatában gyakran teljesen leitta magát, és tántorogva, bűzölögve érkezett haza éjnek idején. Néha megpróbálta tehetetlen dühét azzal csillapítani, hogy a bútorokon töltötte ki haragját. Nekiesett a szekrényeknek, asztalnak, széknek, és addig nem nyugodott, míg össze nem törte azokat. Rozoga házikójukban csak szegény felesége hallgatta, amikor durva szidalmainak áradatát kiöntötte magából. De mivel a felesége volt, el kellett, hogy fogadja őt ilyennek. Amikor azonban részegen nekiállt szegény feleségét is ütlegelni, az asszony úgy döntött, nem bírta tovább. Egy éjjel titokban elhagyta a nyomorúságos kis házikót, és nem is tért oda vissza soha többé.
Az asszony napokig, hetekig vándorolt az erdőben. Éhes volt, és a lábai már sebesek voltak a bozótok ágaitól. Végül teljesen reményét vesztve betévedt egy magányos vadász kunyhójába. A vadász tisztességes, becsületes ember volt. Enni, inni adott neki, és megengedte neki, hogy otthonában maradjon. Az asszony ezentúl gondot viselt a házra, takarított, főzött, majd egy kis idő múlva össze is házasodtak. Boldogan éltek együtt, és úgy látszott, az asszony el tudja felejteni mindazt az erőszakot, verést, részegeskedést, amit korábbi házasságában élt át.
Egy szép napon, a Tet (a Vietnami Holdújév) közeledtével, amikor a vadász az erdőben volt, hogy valami ünnepi vadat ejtsen, egy koldus kopogtatott kunyhójuk ajtaján. Ruházata piszkos, rongyos volt, haja zsírosan, csimbókokba ragadt össze, és alamizsnáért könyörgött. Az asszony megszánta a szerencsétlen embert, és ételt készített a koldusnak. Mialatt az evett, a vadász felesége jobban szemügyre vehette. Ahogy alaposan végignézett a mohón evő kolduson, végigszaladt rajta a felismerés izgalma. Ugyanis hirtelen rájött, hogy az általa megszánt koldus nem lehet más, mint a részeges favágó, korábbi férje.
A koldus még mindig evett, amikor az asszony váratlanul meghallotta a vadászatból visszatérő férje lépteit. Lelki szemei előtt már látta újdonsült, boldog házasságának összeomlását, és pánikba esett. Gyorsan elrejtette a koldust egy szénarakás alá, hogy férje észre ne vegye. A vadász aznap nagyon ügyes volt, és sokféle, ízletes vaddal a zsákjában érkezett haza. Ahogy belépett a kunyhóba, rögtön nekilátott tüzet rakni, hogy a vadakból finom ételt készíthessenek. Gondosan fákat helyezett a szénarakás köré, alulra a vékonyabb ágakat, tetejükre vastagabbakat. Persze, nem sejthette, hogy a tűzrevaló alatt egy rémült idegen lapul. A koldus a szénarakásban azonban hamarosan rájött, hogy mi történik körülötte. Első gondolata az volt, hogy hozzáfog kiabálni. Azonban félt, hogy a vadász megölheti az ismeretlen, könyörületes asszonyt, aki elrejtette, és inkább csöndben maradt. A vadász egyre élesztgette a tüzet, melynek lángjai hamarosan elérték a koldus rejtekhelyét. Látva egykori férje várható sorsát, a szegény asszony bánatában sírva fakadt. Rájött, hogy egykori részeges férje az ő kedvéért inkább a lángokban leli halálát, de nem árulja el magát. Bármennyire is mostohán bánt vele a favágó annak idején, ezt mégsem akarhatta. Egy pillanatig habozott, majd ő is a lángokba vetette magát, hogy együtt haljon meg korábbi férjével. A vadász rémülten kiáltott fel, amikor észrevette, mit tett szeretett felesége. Először megpróbálta visszahúzni a lángokból, azonban már nem tudott mit tenni. Gondolkodott, hogy mi olyat tett, ami miatt felesége inkább a tűzhalált vállalta. Vajon mivel bánthatta meg ennyire? Nem jutott semmi az eszébe, hiszen nagyon boldogok voltak egészen eddig. Elkeseredettségében ő is a tűzbe ugrott. Úgy döntött, inkább tűzhalált hal, de nem tudta elképzelni további életét szeretett felesége nélkül.
Amint az emberek tudomást szereztek e megható történetről, meghajtották fejüket e nemes cselekedet előtt, mely két férfi és egy nő halálával végződött. Később úgy emlegették őket, mint a Tao Quan-t, a Három Konyhai Szellemet, akik minden konyhai lángban ott vannak, és vigyáznak rájuk.

Benedek Elek - A SÓ
Arany László - Az őzike

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. július 06. hétfő

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.meseld.hu/