Mese nem csak gyerekeknek

Irodalmi családi portál

Sok vers, mese.
Mátyás király és a mutatványos Mutatványos mutogatta Mátyás királynak, mit tud: kulcslukon egy szakajtó borsót áthajigált anélkül, hogy csak egyszer is megütötte volna a kulcsluk oldalát. Mikor vége volt a mutatványnak, majdnem a földig hajtotta meg magát, gondolván, most nagy ajándékot kap Mátyás királytól. Azt mondja Mátyás király:
Pósa Lajos - Iczinke piczinke.. Volt egyszer egy iczinke,Piczinke Zsuzsika,Kezében egy iczinke,Piczinke muzsika.
Titi Hajnalka - Szent Márton legendája A- mesék hagyományainkról sorozat- Valamikor réges- régen,Élt egy bátor katona.Ennek a jó katonának,Volt egy aprócska fia. S lám ennek a kisfiúnak,A vágya nem volt titkolt:Olyan hős akart ő lenni,Mint az apukája volt.
Titi Hajnalka - Pingvin mese Túl a jeges Óceánon,Ködbe borult hóhulláson,Hóhegyeken, hóhatáron,Hol sok hó van télen- nyáron,Volt egy pingvin óvoda,Mondhatom ez nagy csoda!
Titi Hajnalka - A három testvér Volt egyszer, hol nem volt, valamikor az idők kezdetén, amikor még az emberek csak próbálkoztak a idő számításával, élt egyszer egy öreganyó, akit mindenki csak Évanyónak nevezett. Évanyónak négy gyönyörű gyermeke volt: a tündéri szépségű Tavasz, a víg kedélyű Nyár, az aranyhajú Ősz, valamint a hideg, ám annál mókásabb Tél. Először csak az évszakok voltak, de idővel nekik is gyerekeik születtek, mindengyiknek három. Kivéve Télt. Neki egyetlen gyermeke volt, mégpedig December.
Pósa Lajos - Keringélő dal. A diófátÁtölelem,Keringélek,Kering velem.Diófa, diófa,Teremj sok minden jót,Jószagú leveletZörgő-börgő diót.Jószagú leveletTeszem a ládába,Zörgő-börgő diótCsíkos tarisznyámba.
Titi Hajnalka - A medve órája A tél már nagyon rég beköszöntött: hóval borította az erdőt, mezőt. A tó is befagyott, az ágak fájdalmasan recsegtek a zord időben. Az állatok mind saját vackukban kucorogtak, alig várták, hogy végre megérkezzen a tavasz. Nyuszika is így volt ezzel, bár ő bírta a hideget, unta már a fák kérgét rágcsálni, szívesebben evett volna zamatos füvet. Behunyta a szemeit, s arra gondolt milyen finom is a zsenge tavaszi fű !- Anyuci!- fordult anyukájához- Mindig ilyen sokáig tart a tél?
A négy szent állat Fordította: Dr. Gion GáborTerebess Ázsia E-Tár A Le dinasztia óta (XV. sz.), a feudális állam fejlődésével és konfucianizmus terjedésével a nagyfejű, kidülledt szemű, pikkelyes bőrű és éles karmú sárkány a mennyei és birodalmi erő szimbóluma. A királyok gyakran állították, hogy önmaguk is sárkányok, ill. a sárkányok leszármazottai. A legendák korát ismerve ez nem is meglepő, hiszen a királyok szinte valamennyien a Vidám Tengeri Sárkány király leszármazottainak tartották magukat, családjukat. A sárkány képe szinte mindenütt ott volt: a királyi ruhákon, az arany trónusokon, az uralkodói rendeleteken, pecséteken, és az udvar szinte valamennyi fontosabb iratán. Az ötkörmű sárkány ábrája csak az uralkodó hivatalos ruházatán lehet rajta, míg a négykörmű sárkány az udvar magas rangú tisztviselőinek hivatalos viseletén látható.
A bagoly szeme Nagyon, nagyon régen, amikor a madaraknak és az állatoknak még nem volt szemük, az Isten összehívta őket, hogy szétossza közöttük a szemeket.- Aki korábban érkezik, az jobb szemet kap - mondta.
Elefántcsont evőpálcika Amikor Zhou király elefántcsont evőpálcikákat rendelt a mesteremberektől, Ji Zi rendkívül ideges lett. Tartott tőle, ha a királynak elefántcsont evőpálcikái lesznek, nem éri be többé cserép­edénnyel sem, hanem rinocérosz-szarvból vagy jade-ból faragott tálakra vágyik, és zöldség meg bab helyett olyan ínyencségeket rendel, mint az elefántfarok, meg a leopárd­kölyök húsa. Később majd nem akar háziszőttes ruhát viselni, szalmatetős házban lakni, hanem selyemruhákra, palotákra áhítozik.