Mese nem csak gyerekeknek

Irodalmi családi portál

Sok vers, mese.
A tűz Igaz történet Aratás idején az emberek s az asszonyok kimentek dolgozni a mezőre. Csak az öregek és gyermekek maradtak a faluban. Az egyik kunyhóban egy nagyanya maradt vissza három unokájával. Befutott a kemencébe s lefeküdt pihenni. Legyek szálltak reá s csípni kezdték. Fejét letakarta egy törülközővel és elszenderedett.
Miért ölte le Zeng Shet a disznót? Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót.
Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zene­karban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a tudóst.
Pósa Lajos - Masiroznak a katonák Masiroznak a katonák -Álljatok meg! Hopp! Ne tovább!„Hova mentek?” „A határra,Vigyázni kell a hazára.”
Omar ibn el-Khattáb és a fiatal beduin Huszein ibn ar-Reiján, a sarif29 meséli, hogy az igazhívők fejedelme, Omar ibn el-Khattáb, egy nap népe közt ült, és igazságot osztott alattvalóinak, körülötte legkiválóbb és legelőkelőbb baráti tanácsadói, mikor egyszerre egy fiatalember jelent meg előtte, szemrevaló, csinos legény, tiszta ruha szép termetén. Két szép ifjú fogta erősen, és vonszolta az igazhívők fejedelme, Omar ibn el-Khattáb elé. Az igazhívők fejedelme jól megszemlélte ezeket is, amazt is, megparancsolta a kettőnek, bocsássák el az ifjút, aztán azt mondta, jöjjenek közelebb, és megkérdezte tőlük, mi bajuk van azzal a fiatalemberrel. Ők így feleltek: „Igazhívők fejedelme, egy apánk-anyánk van nekünk, egy a hitünk, egy a vérünk. Apánk bölcsességben, tanács- adásban kivált, mint seikh a törzseknél nagy becsületben állt. Alantas dolgokon felül állott lénye, közismert volt szerte sok szép erénye. Úgy nevelt fel minket jó atyánk, míg felnőttünk, jóságát sugározta ránk. Ő volt a legjobb, legnemesebb lélek, méltó példaképe költőnk énekének:
A farkas meg a szamár Egyszer a szamár kint legelészett a parlagon, s észrevette, hogy a farkas gonosz szándékkal közeledik fejéje. Menekülés lehetetlennek látszott, a védekezés meg reménytelennek.„Többet ésszel, mint erővel” - gondolta a szamár, és így szólt a farkashoz:
Pósa Lajos - Katonásdi Aki vitéz legény és nadrágot visel,Jöjjön ide mellém - hadd fegyverezzem fel! Harcoló fegyverét mindenki megkapja,Igazi fegyvertár - anyámnak konyhája.
A farkas meg a róka A farkas a rókával együtt elszaladt egy hurokcsapda mellett. A csapda fölött egy liba lógott. Már mindketten nagyon régen ettek, szörnyen ki voltak éhezve, de a róka rá sem nézett a libára.- Komám, miért nem mész oda? Hiszen egy liba lóg ott! - mondta a farkas.
A fogoly és a teknősbéka Egy napon így szólt a fogoly a teknősbékához:-- Én sokkal ügyesebb vagyok nálad, mert nemcsak, hogy gyorsabban szaladok, mint te, de repülni is tudok!
Titi Hajnalka - Csak egyetlen nap Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy kislány, akit Mártának hívtak.Márta különleges leányka volt, anyukája sokat mesélt neki arról, milyen csodálatos az a világ amelynek részese lehet. Hiszen a látó emberek, csak benne élnek a színekben, nem látják és nem értékelik azt. Ő pedig lelki szemei előtt látta a szivárvány minden egyes árnyalatát. Érintésével még az élettelen tárgyak leheletét is észlelte, hallásával akár egy apró bogár lépteit is képes voltfelfedezni. Érzékei kifinomultak, és bár nem látott mégis színes, csodálatos világban élt.