Mese nem csak gyerekeknek

Irodalmi családi portál

Sok vers, mese.
 A tündérkisasszony és a cigányleány Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy királyfi. Ez a királyfi egyszer kiment az erdőre vadászni; amint ott vadászgatott, arra ment egy öregasszony a kútra, három korsó volt a karján.
Félig nyúzott bakkecske Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának: - Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét legelni, de olyan helyre hajtsd, ahol jóllakhatik.
Farkas-barkas Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált, csak ott kapargált a szeméten. Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: „Fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Amint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas:
 Az egyszeri gyerek Mikor én olyan suhanc gyerek voltam, egyszer mondja az édesapám, hogy fogjak be két ökröt, menjek az erdőre fáért. Befogom a két ökröt, elindulok az erdőre. Csak megyek, csak megyek az ökör előtt, de igen nagy volt a sár, egyszer beleragadt a fél csizmám, mezítláb maradtam.
Fehérlófia Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: - Látod, fiam, azt a nagy fát?
A kóró és a kis madár Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra. - Kis kóró, ringass engemet! - Nem ringatom biz én senki kis madarát! A kis madár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.
Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról (fordította Illyés Gyula) Volt egy pópa, Fél-habóka, Elment egyszer a vásárba, Hogy valami portékát vásálna. Ki jő vele szembe? Balda, Ott téblábolt erre-arra. „Talpon már ilyen korán, Mi jó kéne, szent atyám?” Szólt az: „Szolga kéne, nem más: Szakács, lovász, házverő ács Egy személyben, de ilyet Olcsó bérért hol lelek?”
Mese a halott cárkisasszonyról és a hét vitézről (fordította Áprily Lajos) Ment a cár, ment messze tájra. Búcsújától bús a párja, Árván ablakához ül, S várja rendületlenül. Várja hajnaltól sötétig, Rónán fut nézése végig, Míg a megnövő sötét Megfájdítja két szemét. Néz s nem látja drága társát, Látja hóvihar futását. Mely a rét felett süvölt, Míg fehérré lesz a föld.
Mese az aranykakasról (fordította Fodor András) Hol, hol-nem, a világ végén, Hetedhétország vidékén, Élt egy híres cár: Dadon, Vakmerő és zord nagyon. Szomszédait nappal, éjjel Háborgatta száz veszéllyel, No de élte alkonyán Elfáradva sok csatán, Békét akart volna végleg, Ámde már a szomszéd népek Nem hagyták békén a cárt, Döntve rá sok szörnyű kárt. Országát, hogy baj ne érje,
Mese Szaltán cárról meg a fiáról, a dicső és hatalmas Gvidon hercegről, meg Lebegyről, a gyönyörű cárlányról (fordította Kormos István) Három ékes hajadon Fonogat a guzsalyon. Szól a legnagyobbik fennen: „Kérne csak a cár meg engem! Sütni-főzni állanék, S mindenkit jóltartanék!” Szól utána a középső: „Engem kérne cári kérő! Szőne-fonna gyors kezem Új ruhát bőségesen!” Szól kis húgocskájuk végül: „Kérne engem feleségül! Szülnék neki daliát, Szebbet álmába se lát!”