Mese nem csak gyerekeknek

Irodalmi családi portál

Sok vers, mese.
Titi Hajnalka - Ravasz mese Margarétás mese réten,Messze erdő közepében,Élt egy huncut kicsi róka,Hallgasd most a mesét róla.
Pósa Lajos - Kutya-macska hivatal Volt egyszer egy fehérFalusi komondor,Lompos volt a farka,A szőre meg kondor.
Az új tó védelmezői Nagy aszály sújtotta azt a vidéket, ahol az elefánt volt a király. A folyók és a vízmedrek szárazak voltak; minden állat szenvedett a szomjúságtól. Az Elefánt király összehívta népét.-- Egy tavat kell ásnunk -- mondta nekik --, hogy a harmatot összegyűjthessük éjszakánként. Napközben pedig mindenki ihat belőle, aki részt vett a munkában. Az állatok -- zsiráfok, zebrák, baglyok és a többiek -- egész nap ástak, sürögtek-forogtak, végül éjszakára elkészültek egy erős és enyhén lejtős falú tómederrel, amely alkalmas volt az összegyűjtött harmat tárolására. Ám a lusta, bajkeverő nyúl nem volt hajlandó részt venni a munkában. Egy nagy sziklán ücsörgött, és jól szórakozott azon, hogy a többiek gürcöltek és izzadtak a forró nyári napon. Az állatok ezért mérgesen elhatározták, hogy egy csepp vizet sem fognak neki adni. Egymást beosztva őrizték a kutat a nyúl elől.
Mátyás király meg a fiatal bíró Mikor Mátyás király az országban járt-kelt, elvetődött egy faluba. Amint beért, mindjárt látta, hogy ott valami nincs rendben. Az utcák szemetesek, a kerítések düledeznek, a templom-torony félredűlt. Kóbor kutyák grasszálnak fel s alá.Mátyás világéletében szerette a rendet, ment hát nagy haraggal a bíróhoz.- Ki itt a bíró? - kérdezte egy odavaló embertől.
Jégország királya Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a teméntelen sok gyermekkel. Annyian voltak, hogy nem is talált valamennyinek más-más mesterséget. A legidősebből mészáros lett, de ez elvette a többinek a kedvét a mesterségtől, s valamennyi úgy megszólta a maga mesterségét, hogy ahány, annyifélébe fogott. Az ám, csakhogy a leg­kisebbnek, semmiféle mesterség sem maradott.Azt mondta az apja:
Pósa Lajos - Mese... mese... Tudok ám én egy mesét!Találd ki az elejét!Hogy is kezdődik csak?Nem jut az eszembe,Mig egy darab kalácsNincsen a kezembe.
 Kossuth Lajos tiszteletére... Ahogy itt az öreg diófák alatt írom az életem történetét, és visszanézek a kisdeákkoromra, összefolyik már előttem minden, mint hajnali kép a hosszú fasorban. Csak a Petykó alakja tündöklik elő a múltak ködéből, mint a csillag. S ahogy kiírom a nevét, mindig úgy érzem, nem is papírra kellene írnom, hanem piros rózsalevélre szivárványszínű pávatollal.- A te szívedet, fiacskám, aranyból kalapálta az Úristen - mondta neki Biczók mester, mikor látta, hogy a kiflijét minden reggel szétosztogatja a szegény gyerekek közt.- Hát az enyémet miből teremtette? - furakodott oda Matykó, csúfolódóan húzva félre a szája szögletét.
Egy kisfiú elmeséli,hogyan fedezte fel a méhkirálynőket nagyapónak Elbeszélés Nagyapó a méhesében lakott nyáron. Valahányszor elmentem hozzá, mézet adott nekem.Egyszer odamentem a méheshez, s elkezdtem a kasok között sétálgatni. Nem féltem a méhecs­kéktől, mert nagyapó megtanított, hogy kell csendben a méhesben járni.A méhek is megszoktak és nem csíptek meg. Egyszer hallom, hogy az egyik kasban valami kotyogás van. Odamegyek nagyapóhoz s elmondom, hogy mit hallottam.
Az elrabolt királykisasszony Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy király, s annak egy szépséges leánya.A királyfik és a hercegek egymásnak adták az ajtókilincset, s éppen arra került a sor, hogy a királykisasszony jövendőbélit válasszon magának, de mikor gyülekezni kezdettek a királyfik s a hercegek, hirtelen nagy fergeteg kerekedett, benyargalt az udvarba két sárkány, megragadták a királykisasszonyt, s elvitték nagy Sárkányországba.Hej, lett nagy búbánat és szomorúság a palotában. A király egyszeribe kihirdette ország-világon, hogy annak adja leányát s melléje fele királyságát, aki visszahozza nagy Sárkány­országból.
Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv 2/2 Fanni messze a város zajától élt szüleivel, a természet édes ölelésében. Itt minden gyönyörű volt és nyugodt. Csak az otthonából hiányzott a nyugalom, amikor este apu, anyuval veszekedett. Éppen ezért rettegett az estéktől. Szünidő volt, így rengeteg szabad ideje akadt, amit legszívesebben olvasással töltött, a tó melletti öreg olajfa lombja alatt. Mivel otthon nem sok örömöt talált, szívesen időzött a képzelet világában, ahol mindig minden jól végződött. Valamennyire ez enyhített a szomorúságán. Mióta apu megsérült a háborúban, nem ura önmagának, nem szeret senkit, hiszen tehetetlennek érzi magát. Pedig anyu annyira szereti őt, mindent megpróbál, hogy széppé tegye a napjaikat, ezekben az amúgy is nehéz időkben. Szerencsére ő és anyu nem sokat láttak a háborúból , csak el kellett néha szállásoljanak pár katonát. Azonban apunak a frontra kellett mennie, és ott megtörtént a baj...