A póruljárt farkas

Volt egy farkas, szörnyü éhes,
Szörnyü éhes, szörnyü mérges.
Elindult vadászni,
Bár alig birt mászni,
Olyan éhes volt szegény
Bús legény.

Megy, mendegél, meg-megáll,
Lúdcsapatra rátalál. 

- Adjon isten, ludaim,
Jól vezettek utaim.
Jó egészséget tinektek,
Tudjátok, hogy most megeszlek? 

- Adjon isten neked is,
Farkas bácsi, vén hamis.
Már ha muszáj, mi nem bánjuk,
Csak azt az egyet kivánjuk:
Hadd gágogjunk utoljára,
Öreganyánk nótájára. 

- Giá-gá-gá! - igy a falka,
A farkas is tódit rajta.
- Au-vau! énekel,
S hess! - a liba szárnyra kel. 

Ének végén hogy megáll,
Friss pecsenye messze száll
- Tyű, az apám se volt kántor,
De a fia se lesz máskor.
Soha többet ily galibát,
Ének nélkül eszem libát. 

Megy, mendegél, meg-megáll,
Tarka tehént megtalál. 

- Tarka tehén, jó étvágyat,
Gyomromban van vetve ágyad.
Búcsúzz el az istenedtől,
Mert megeszlek mindenestől.
- Ha megeszel, rajta lelked,
De csak előbb gyohontass meg.
- Azt megteszem. - Áll két lábra,
Keresztet vet szent hasára.
Tarka tehén fejét szegi,
Neki szalad, felökleli.
- Au! - az apám se volt pap,
De a fia se lesz holnap!

Megy, mendegél, meg-megáll,
Szürke lóra rátalál.
- No szürke ló, hál’ istennek,
Csakhogy itt vagy, megehetlek!
- Ha megeszel, még azt tedd meg,
A patkómat igazitsd meg.
- Hamar, mert már éhes vagyok.
- Hátulsó bal lábon kotyog. -
Mig a farkas nézi, fogja,
A szürke ló fejen rugja.
Hej, az apja se volt kovács
Farkasnak se kell már tanács.