Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin digitális kiadását, mely minden hónap első napjaiban jelenik meg.

Román mese - A kőember

A kőember

Volt egyszer egy császár meg egy császárné. Szépek voltak, fiatalok voltak. Mégsem volt gyermekük.

Egy duzzadt ajkú szerecsen jelentkezett egyszer császár őfelsége előtt, és így szólt:

- Hódolattal üdvözöllek, felséges császár! Hírét hallottam, hogy a császárné asszony nem fogan gyermeket. Hoztam ezért néki gyógyfüveket. Ha azoknak a főztjéből iszik, áldott álla­potba kerül!

Átvette a császár a szerecsentől a gyógyfüveket, jutalmul egy császári paripát ajándékozott neki, és megparancsolta, hogy szemet kápráztató, szépséges aranyruhába öltöztessék. Azzal hívatta a császárné asszonyt. Odaadja neki a gyógyfüveket, mondja, hogy főzze meg s igya meg. A császárné hívatta a szakácsnét, odaadta neki a füveket, hogy főzetet készítsen belőlük, de azt nem mondta meg, hogy a levük mire való. A szakácsné nem is gyanította, hogy a füveknek milyen csudás erejük van. Előbb megkóstolta, amit főzött, s csak azután vitte a császárné elébe. Megissza a császárné a főzetet, eltelik egy kevés idő, hát egyszerre áldott állapotba került a szakácsné is meg a császárné is; mikor az ideje eljött, szültek is mind a ketten egy-egy olyan helyre fiúcskát, hogy egyik ügyibe valóbb volt, mint a másik. Az egyiket elnevezték Dafinnak, a másikat Afinnak.

Háborúba indult egyszer a császár, s arra az időre, míg ő oda lesz, a fiát hagyta maga helyett a palotában. Egy csomó kulcsot adott átal neki, s azt mondta:

- Édes fiam! Ezekkel a kulcsokkal akármelyik szobát kinyithatod, s járkálhatsz bennük kedvedre. Hanem az aranykulcsra nyíló szoba ajtaját ki ne nyisd, ha jót akarsz!

Elmegy a császár a háborúba. Amint kitette a lábát a városból, a fia végigjárja a szobákat. Látott is bennük annyi szépséges drágakövet, hogy még! De biz a, neki egyik sem tetszett. Legvégül eljutott az aranykulcsos szobához. Hát ez volt az, amelyiket az aranykulcs nyitotta! Megtorpant az ajtaja előtt, mert eszébe jutott, hogy ettől a szobától tiltotta volt el az édesapja. De a kíváncsiság annyira furdalta az oldalát, hogy csak elszánta magát, és belépett. Volt abban a szobában egy üvegből készült messzelátó. Odamegy a császárné fia, belenéz. Hát egy olyan színaranyból való, tündökletes palotát látott azon a messzelátón, hogy a napba lehetett nézni, de arra nem. Annak a palotának az ablakában egy szép fiatal leány ült: Kiralina királykis­asszony volt az a leány, szebb a napnál, szebb a legszebb virágszálnál.

Nézte, nézegette a császárné fia világszép Kiralinát, a messzelátót nagy búsan a helyére tette, s mikor kiment a szobából, könnyel volt a szeme telisded-teli.

Nem sok idő múltán jön haza a császár győzedelmesen a csatából. De bizony nem ment elébe az egyetlen fia, hogy örömmel fogadta volna. Császárné asszonyság jött ki helyette, s mondta nagy szomorúan, hogy a fia megbetegedett. Rögtön tudta ám a császár, hogy miféle kórság esett a fiúba. Össze is hívta a kerek világ minden orvosát, minden urusoló asszonyságát. Hanem azok mind csak azt mondották, hogy csak akkor gyógyul meg a fiú, ha Kiralinát feleségül veheti. No, ha azt mondták, küldötte is a kérőket a császár egymás után Kiralinához, de bizony hiába. Nem akarta az apja férjhez adni.

Mikor ezt a császár fia meghallotta, elhatározta, hogy maga megy el, s megkéri a leányt az apjától.

Elmondott mindent töviről hegyire a tejtestvérének, Afinnak. Egy nap aztán csak fogták magukat, felkerekedtek, s úgy eltűntek a palotából, mint a kámfor. Mentek, mentek, virra­dattól alkonyatig mind csak mentek, míg csak az Északi Szél öreganyjához el nem érkeztek. Bezörögnek az ajtón, kijön elébük egy vénséges vénasszony, kérdi, kit keresnek. Mondják, hogy szállást kérnének éjszakára, s másnap továbbmennének, ha elárulná nekik, hogy melyik úton haladjanak, hogy Kiralina királykisasszonyka birodalmába jussanak.

Megszánta őket a vénasszony, s azt mondta:

- Hiszen én nagyon szívesen befogadnálak benneteket a házba. De félek ám, hogy hazajön a fiam, s mindkettőtöket jégcsappá dermeszt. Menjetek inkább a kisebbik húgomhoz, az szállást is adhat, útba is igazíthat, hogy Kiralina kisasszonyka birodalmába el hogyan juthatnátok.

Ment is nyomban a császárné fia, el is jutott a Forgószél anyjához. Onnan is továbbment. El is jutott a Tavaszi Szél anyjához. Bezörög az ajtón, hát kijön elébe egy szép, sudár fiatal asszony. Ránézett a császárné fiára, s meg is szólalt nyomban:

- Hej, kedves császárfi, kedves királyúrfi! Tudom, elindultál szép Kiralinához, hogy hamar eljutnál, s feleségül vennéd! De bizony, ha a fiam nem segít meg, el nem juthatsz addig az országig. No, maradjatok itt, elbújtatlak benneteket. Mert bizony, ha az én fiam megérzi, hogy a másik világból való emberek vannak itt, hát egyben megöl benneteket. - Így szólott, azzal háromszor a tenyerébe vert, hát abban a percben egy gyémántcsőrű, smaragdszemű madár szállt le elébük a kemence tetejéről. Afint, Dafint szárnya alá vette, s ismét a kemencére ugrott.

Nem telt belé sok idő, szelíd szellő lengedezése hallatszott, rózsa és rozmaring illata áradt, az ajtó magamagától megnyílott, és azon egy szépséges, aranyhajú, ezüstszárnyú legény lebbent be. A kezében egy botot viselt, s azt mindenféle füvek meg virágok fonták körül. Ahogy be­lépett a legény, így szólott az anyjához:

- Ember szagát érzem, édesanyám! Másik világbéli ember szagát!

- Érzed-e, nem érzed-e, fiam, én csak azt mondhatom, hogy ugyan biz a, mit keresne itt a másik világból való emberfia?

Elcsendesedett a Tavaszi Szél, az asztalhoz telepedett. Evett egy cseréptálnyi édes őztejet, ivott rá egy márványfazéknyi ibolyavizet, s egyben mesélgető kedve kerekedett. Mikor látta az anyja, hogy milyen jó kedve van, megkérdezte:

- Mondsza, lelkem fiam, ugyan bizony merre lehet Kiralina kisasszony birodalma? S vajon mit kellene annak művelnie, aki őt feleségül szeretné venni?

- Hej, nehéz dolgot kérdezel, édesanyám! - azt mondja a Tavaszi Szél. - De legyen, nem bánom, most az egyszer! Tízévnyi járásnyira van ide Kiralina birodalma. Hanem meg lehet tenni azt az utat annyi idő alatt is, mialatt a szemedet megdörzsölnéd. Csak az kell hozzá, hogy valaki menjen el a tüzes követ égig hányó szurokpatak partjára, a fekete erdőbe, a go­nosz tündérek tuskóját nyergelje meg, kapjon fel rá, mert azon lehet átkelni a szurokpatakon. Hanem, aki ezt hallja, és elmondja valakinek, az váljék kővé, térdig!

Ha a gonosz tündérek tuskóján a birodalom határát elérte, arany szarvast kell csinálnia, abba belebújnia, mert csak úgy juthat Kiralina hálószobájába, s úgy rabolhatja el. Hanem aki ezt hallja, és elmondja valakinek, az derékig kővé váljék!

Ha már feleségül is vette Kiralinát, az Északi Szél édesanyja csupa gonoszságból egy inges zsidót küld majd Kiralinához. Kiralina vásárol kettőt a zsidó pókhálónál is vékonyabb szálú vászoningeiből. Ha azt az inget magára veszi, s meg nem locsolja gerlemadár könnyeivel, meghal bizony! Hanem, aki ezt hallja, és elmondja valakinek, az tetőtől talpig kővé váljék!

Amikor a Tavaszi Szél ezeket elmondotta, a császárné fia már aludt, de bezzeg ébren volt a szakácsné fia, s mindent hallott.

Mikor másnap elmegy hazulról a Tavaszi Szél, megkérdi a császárfiú az anyjától, megtudott-e valamit a fiától? Hanem a Tavaszi Szél anyja attól félt, hogy kővé válik, ha elmondja, így azt válaszolta, hogy semmit sem tudott meg.

Akkor a császárné fia meg a szakácsné fia útnak eredtek. Nyári nap volt éppen, a nap fel­kelőben - mire lehanyatlott, egy erdőbe érkeztek. Szörnyű zúgást, zakatolást hallanak, s megpillantanak egy nagy szurokpatakot, hányta az a tüzes köveket a magas egekig.

Megijedt a császárné fia, de a szakácsné fia azt mondta neki:

- Ne félj semmitől, jöjj velem ebbe az erdőbe, s tedd azt, amit mondok!

Mikor az erdő közepére értek, megtalálták a gonosz tündérek tuskóját, a hátára pattantak mind a ketten, háromszor egymás után jól megsarkantyúzták. A tuskó nyomban tizenkétlovas hintó­vá változott, s egy szempillantás alatt a Forgószélig emelkedett velük. Éppen Kiralina kis­asszony palotájának kapuja előtt szállott le. Ahogy kilépnek, a kocsi ismét tuskóvá változott, ők pedig egy zafírkőből épült, ciprusfa kapujú palota előtt találták magukat. Hát a palota egyik ablakában ott ült Kiralina, gyönggyel szőtt, aranyos ruhában!

Megpillantotta Kiralina kisasszonyka a császárné fiát, s akkora szerelemre gyulladt iránta, hogy belebetegedett, s már a halála órája közeledett.

Mit meg nem tett volna szegény édesapja, a császár, hogy az életét megmentse? De minden hiábavaló volt. Legeslegutoljára egy vénasszony ment a látására, és azt mondta:

- Fényességes uralkodó! Isten számos évig éltessen! Ha azt akarod, hogy nagyságod leánya meggyógyuljon, kerestessed meg azt az aranyszarvast, amelyik úgy dalol, mint a madár. Azt hozassad három napra a palotába, attól gyógyul meg Kiralina.

Hirdettette ezt a császár kikiáltókkal, szerteszéjjel az egész országban, három napon át. A harmadikon a szakácsné fia hármat ütött a tuskóra. Át is változott az egy szép aranyszarvassá. Belebújtatta a császárné fiát, és a palota elé állott vele.

Meglátja a császár a szarvast, lemegyen, megkérdezi a szakácsné fiát, hogy eladó-e?

- Eladónak, nem eladó! - felelte kevélyen a szakácsné fia. - De bérbe adható!

- Jól van úgy is! Mit kérsz érte három napra?

- Ezer aranyat adjál érte!

Megkötik az alkut, a császár viszi a szarvast Kiralina szobájába, s azzal elmegy a maga dolgára...

Mikor a szarvas egyedül találta magát Kiralina kisasszonykával, olyan epekedő dalba kezdett, hogy a fák, de még a kövek is sírtak belé. Kiralina kisasszonyka elszenderedett, a császárné fia meg kilépett a szarvasból, megcsókolta a homlokát, s azzal ismét a szarvasba bújt.

Meséli másnap Kiralina kisasszonyka az álmát az udvarhölgyeknek, azt mondja, álmában kétszer csókolta meg őt egy szépséges fiatalember. Egy okos udvarhölgy azt a tanácsot adta neki, hogy majd mikor a szarvas újra dalolni kezd, tettesse magát, mintha aludnék. Aztán, ha megint úgy érzi, mintha megcsókolná valaki, azonnal ragadja meg azt a valakit!

Ahogy az éjszaka leszállott, a szarvas egy búbánatos dalba fogott. Tettette magát Kiralina kisasszonyka, mintha aludnék. Mikor a császárfi - a szépséges királyfi - meg akarta csókolni, a karjába szorította, és azt mondta:

- Enyém vagy már! Nem szabadulsz! Réges-régóta csak teutánad vágyakozom én!

Mint a galambok, úgy turbékoltak hajnalhasadtáig. Mikor délfelé járt az idő, jött a császár meg a szakácsné fia, hogy elvigyék a szarvast. Sírni kezdett Kiralina kisasszonyka. Nem akart megválni semmi áron aranyszarvasától. De a szakácsné fia így szólt hozzá halkan:

- Kérj engedelmet a császártól, hogy a szarvast a város határáig elkísérhessed. Kocsi vár ott reánk, tizenkét tüzes paripa előtte. Abba mind beszállunk, szépséges kedvesed, szerelmes királyfid birodalmáig bizony meg sem állunk!

Megkérte Kiralina kisasszonyka az engedelmet; a császár megadta. A szarvast a város külső határáig nagy pompával kikísérte. Akkor Afin háromszor a szarvas horpaszára vágott, át is változott az azonnal tizenkét lófogatú hintóvá. Egyik kezével Kiralina kezét fogta, másik kezével Dafinét; a kocsiba beugrottak, s úgy eltűntek, mint a pára. Nyári napnak pirkadtától alkonyáig egyre mentek, szálltak, mint a mese, országról országra, az Óperencián is túl, amíg országukba eljutottak.

Meghallja a császár, hogy érkezik a fia. Elébe ment sok katonasággal, nagy pompával vitette be a palotába a császárfiút meg Kiralinát. Fejedelmi lakodalmat csaptak, három napig éjjel-nappal mind lakodalmaztak.

Egy napon Kiralina asszony kiült a palota ablakába, s az utcára nézegetett. Arra jön egy zsidó, inget árul. Felhívja Kiralina úrasszony a palotába, vásárol tőle két inget. Vékonyabb volt azok­nak a vászna, mint a pókháló szála. Az egyik inget magára is ölti. Hát, nem telik bele sok idő, olyan súlyos betegségbe esett, hogy már a sír szájához közeledett.

Meghallja Afin, hogy mi a császárné betegsége. Bemegy éjfélkor a hálószobájába, Kiralinát gerlemadár könnyével jól meglocsolja, s azzal kisurran. Hanem az ajtónállók meglátták, Dafin császárnak beárulták, és azzal vádolták, hogy látták, megcsókolta a császárné asszonyt!

Tüzes lobot vetett a harag a császárban, hogy ezt meghallotta. Nyomban megparancsolta, hogy Afint fejezzék le! Hanem mikor a vesztőhelyre érkeztek, megszólalt Afin, s így beszélt a csá­szárhoz:

- Isten adjon néked hosszú életet, császárom! Arra a barátságra meg szeretetre kérlek, amit örökké éreztem irántad, hívassad össze országod minden nagy urát, a birodalom tanácsosait. Nagy szót kell előttük szólanom. Aztán, nem bánom, vágassad le a fejemet!

Parancsot adott a császár: gyűljön egybe az államtanács, mind a nagy urak, jelenjék meg Kiralina császárné asszony is. Elővezettette Afint, és így szólt hozzá:

- No, mondd hát el te istentelen, amit akarsz!

Akkor Afin így kezdette el:

- Volt egyszer egy császárfiú, aki beleszeretett a másvilági császár leányába. Nem élhetett nélküle, s ezért a tejtestvérével felkerekedtek. Vagy megtalálja azt a leányt, vagy a pusztába öli magát! Bejárták a világot széltében-hosszában, eljutottak az Északi Szél öreganyjához, megkérték: mondaná meg nekik, melyik út vezet ahhoz a császárleányhoz, kiért útra keltek. Az Északi Szél anyja, a Tavaszi Szél anyjához igazította őket. Az szállást is adott nekik, azt is megígérte, hogy az utat a fiától megtudakolja. Szavának is állott a Tavaszi Szél anyja. Mikor a fia megjött, kikérdezte, az meg így válaszolt: „Tízévnyi járásra van ide Kiralina kisasszonyka birodalma. Hanem meglehet tenni azt az utat annyi idő alatt is, mint egy szempillantás, ha volna valaki, aki a tüzes követ égig hányó szurokpatak mellett levő fekete erdőbe elmenne, ott a gonosz tündérek tuskóját meglelné, s arra ülne rá, mert azon lehet átkelni a szurokpatakon. Ha a tuskón annak a birodalomnak a határát elérte, aranyszarvassá kell a tuskót változtatnia, abba kell belebújnia, úgy juthat Kiralina kisasszonyka szobájába, s őt úgy rabolhatja el. Ha majd már elvette feleségül Kiralina kisasszonykát, a Forgószél nénje csupa gonoszságból egy zsidót küld hozzá, aki pókhálónál vékonyabb szálú vászonból készült ingeket árul. Ha Kira­lina kisasszonyka egy olyan inget magára öltene, s gerlemadár könnyeivel meg nem locsolná, meghalna három nap alatt.”

Mikor ezt mondta anyjának a Tavaszi Szél, átkot is mondott melléje, hogy: „Aki ezt hallja, s valakinek valaha elmondja, az kővé változzék...”

Kérdezte másnap a császárné fia a Tavaszi Szél anyját, hogy megtudott-e valamit a fiától. De az asszony attól félt, hogy kővé talál változni, ha elmondja, azért azt felelte, hogy semmit sem tudott meg. De a császárné fiának tejtestvére azon az éjjel nem aludt, és így mindent hallott. Így aztán anélkül, hogy a császárné fiának a titkot elárulta volna, együtt mentek el a fekete erdőbe, rápattantak a tuskóra, és átkeltek a patakon.

Ahogy Afin ezeket a szavakat kiejtette - térdig kővé változott!

Megrettentek a birodalmi tanácsbeli nagy urak, hogy ezt a csudát kellett látniok! Afin újból beszélni kezdett:

- Mikor Kiralina kisasszonyka palotájáig eljutottak, a császárné fiának tejtestvére a tuskóra háromszor rácsapott, az nyomban aranyszarvassá változott, abba belebújtatta a császárné fiát! Ilyen csalafintasággal tudta a császárfiú megismerni, és elrabolni a leányt.

Ahogy Afin ezeket a szavakat kiejtette - derékig kővé változott!

Látta már a császár meg a császárné, hogy ártatlan Afin, sírva fakadtak, úgy kérlelték, hogy ne meséljen tovább. De Afin nem hagyta abba, hanem így beszélt:

- Miután a császár Kiralina kisasszonykát feleségül vette, nem telt el sok idő, és a császárné asszony két inget vásárolt egy zsidótól. Mikor az egyiket magára öltötte, nyomban súlyos betegségbe esett. Afin tudta, hogy mi a baja, ezért bement éjfélkor a császárné hálószobájába, őt alva találta, gerlemadár könnyeivel meglocsolta, és a haláltól megmentette!

Ahogy Afin meséjének a végére ért - tetőtől talpig kővé változott!

Sírt Dafin császár, rítt Kiralina császárné asszony. Három napig éjjel-nappal Afint siratták. Akkor fogták jótevőjük kővé vált testét, és a szobájukba vitték, hogy mindig rá emlékezzenek.

És még jó ideig éltek együtt, és egy gyermekük is született.

Egy reggel bemegy Dafin császár a császárné házába, és azt mondja, hogy hófehér ruhába öltözött asszonyról álmodott. Azt mondta az álombeli asszony neki, ha azt akarja, hogy kővé vált testvére megelevenedjék, a kisgyermeküket vágja le, és annak a vérével kenje be a követ. Azt feleli a császárné asszony, hogy ő is éppen ilyen álmot látott! Akkor aztán mind a ketten megegyeztek, a gyermeket levágták. Ahogy a követ a gyerek vérével locsolták, az csak mozogni kezd, megelevenedik annak rendje és módja szerint, és megszólal:

- Ó, Uramisten! De mélyen aludtam!

- Bizony, testvérem - azt mondja a császár -, aludtál volna te sokat is, mélyen is, ha le nem vágjuk a kisgyermekünket, hogy az ő vérével öntözzünk meg tégedet.

Erre a szóra Afin egy késsel az ujjába vágott, vérét a gyerekre csorgatta. Meg is elevenedett az, abban a pillanatban...

Örömében a császár parancsba adta, hogy egész birodalmában fényes ünnepet üljenek, vigadjon az ország apraja meg nagyja.

Én is nyeregbe pattantam, ide nyargaltam, s kieteknek ezt a mesét mondtam...

 

Fordította: Ignácz Rózsa

 
Arany János - Él-e még az Isten?
Petőfi Sándor - Anyám tyúkja

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. március 04. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.meseld.hu/

Grafika
Kedvenc mesejelenetek

Ha itt az oldalainkon olvasgatás közben megtetszett egy részlet és szívesen látnád a szobád falán, ne habozz szólni, mi megrajzoljuk!

Szórakozás
Dió Magazin

Gyere és olvasd el a legújabb számunkat! Sok mese, vers és még több ismeretterjesztő olvasmány

Szobai dísz
Poszter mesehősökből

Válaszd ki kedvenc részedet egy meséből és mi megrajzoljuk neked! A végeredmény, akár poszter is lehet, amit nyomtatva szállítunk neked.

previous arrow
next arrow
PlayPause
previous arrownext arrow
Shadow
Slider
Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin hónap első napjaiban megjelenő aktuális PDF számát.

Címkék

Mese versek Gyerekversek Benedek Elek Állatmesék Arany János Weöres Sándor tanmese Grimm mese Monda Mátyás király Grimm mesék Petőfi Sándor Babits Mihály Titi Hajnalka szerelmes versek Hans Christian Andersen zsengék Csák Gyöngyi királyos mese kortárs mese Ady Endre Orosz mese Afrikai mese Kínai tanmese Kínai mese Aiszóposz meséi Arany László Móricz Zsigmond szegény ember Lev Nyikolajevics Tolsztoj Pósa Lajos Népmese karácsony Orgovàn Irén Léda asszony zsoltárai Tolsztoj Arab mesék Charles és Mary Lamb királykisasszony Ezeregyéjszaka meséi szegénylegény állatok Román népmese tündérek Móra Ferenc La Fontaine meséi Tamkó Sirató Károly legenda Zagyi G.Ilona Vörösmarty Mihály Rege farkas József Attila (1905-1937) királyfi La Fontaine király Vörösmarti Mihály Litván mese ballada Galambos Berni Román mese Domahidi Klára Vajda János A Magyar ugaron Télapó egér elefánt Vietnami mese katona boszorkányos oroszlán ördög Doktor Dolittle Róka Karácsonyi vers istenes versek vers bíró Kellár F. János Immánuel mítosz lány Szabó Ina forradalmi vers hiéna teremtés-történetek Charles Dickens Alekszandr Szergejevics Puskin Görög mese kisgyerek Puskin mesék sakál Twist Olivér vár G. Joó Katalin Juhász hold királylány cica Kisebb költemények Ódák kakas Őszi vers béka ezeregy éjszaka Hugh Lofting gazdag ember róka sün Koosán Ildikó szellem Istenes mese fiú favágó Nyírfalvi Károly pap Sás Károly kutya Petőfi Sándor versek Sás Károly versek Arany János versek József Attila Lírai költemények József Attila versek bárány Görög népmesék Egri László Mester Györgyi csizmadia advent macska fösvény Bódai-Soós Judit forrás Egri László vers malac cigány leopárd Télapós mese Litván mesék hattyú szamár sárkány tyúk újévi vers pásztor medve Görög istenek tűzes hazafias vers tündér molnár húsvéti versek paraszt ember holló télapós vers István király hegedű veréb madár görög istenek grófkisasszony kanász krokodil tűzoltós Ének a porban iskola gyerek gólya héja szivárvány hun haza hajdina Idyll bagoly manó elefntos mese kígyó Zeusz mikulás vers Királyfi haramia tavasz kecske Toldi Miklós Mikulás mese anya versek halász anyus mese Isten évszakok táltos fűzfa Viharjelek élet 1906 hazug ember cicás zsiráf rss Was Albert bolond aratás mókus Mondóka bűbájos ökrök párduc Jupiter Krisztus síp bika nyuszi mesés vers Domonkos Jolán galamb alatató Barlang baba mese kard zene vonat antilop bolha Zola farsang tehén Kossuth Lajos hírcsatorna nyár verses videó tök kalóz diák mese bojtár vadász Héra Vietnámi mese teknős szellő idő szarka halak sas karácsonyi történet lánnykérős apa vers Mennyből az angyal fülemüle óriás Koosá Ildikó kaméleon hóember Egyházpolitika bogár gróf A Tisza-parton bohóc huszár paraszt mese varázsló Juno virágos mesék Mészöly Miklós Tanmese kutyus fars Román népmesék