Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin digitális kiadását, mely minden hónap első napjaiban jelenik meg.

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér

Egyszer volt, hol nem volt, ott ahol a legcsillogóbb hópelyhek hullottak a világon, volt egyszer egy aprócska manó, akit Kétbalkezes Csalampérnak hívtak. Nemhiába nevezték így, ugyanis míg más manó csodálatos játékokat tudott alkotni, így segítve a Mikulás munkáját, addig az ő ujjai között, bárhogy is igyekezett csak hulltak szerte szét a játékdarabok. Hej, nagy bánata volt ez szegénykének, hiszen áldott jó szívvel áldotta meg a sors, mindenképpen segíteni szeretett volna a Mikulásnak, de hiába telt múlt az idő, s hiába érkezett meg ebben az évben is a karácsony, meghívót most sem kapott, hogy szükség lenne rá. Szomorúan nézett ki az ablakon, messziről lehetett látni Mikulás házát, hogy megannyi manó és hótündér siet segíteni neki.

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér


– Ne szomorkodj, szentem! - szólalt meg az anyukája- Még holnap kaphatsz meghívót!
De Csalampér jól tudta, ha ma nem kapott, holnap sem fog. Mikulás mestere a pontosságnak, hiszen mindig mindent megtesz, hogy időben, egy éjszaka alatt kiszállítsa az ajándékokat, késni soha nem szokott. Így van ez a meghívókkal is, csak az arra érdemes manók és tündérek kapják, akárkit nem tűr meg a házában. Bánata egyre csak elhatalmasodott, és elhatározta, muszáj valamit tennie. A tündérekhez nem fordulhatott, hiszen a manókon ők nem segíthetnek, s mivel aztán barátságosabb világot nem talált, bármennyire is keresgélt a Mesevilágrajz könyvében, úgy döntött világgá megy az emberek világába, ha már úgysem élhet manóhoz méltó életet. Így aztán, anélkül hogy anyukája észrevette volna, a zsebébe tett egy tarsoly tündérport, s egy üveg mézillatú manóeledelt, majd az Örök szivárvány kék színű kapuján át lecsúszott, az emberek világába. Csodálatos ez az utazás, akár egy óriás csúszda- gondolta Csalampér- ha ilyen jó a Földön is, soha nem sírom vissza az otthonom! Az ám, de a szivárvány csúszda végén, nem várta egyéb, mint egy hatalmas sárral teli tócsa. Szegény amikor belehuppant, majdnem elsírta magát. Nem adhatom fel ilyen hamar!- biztatta magát, majd felállt és a mellette lévő csatornán felkapaszkodott, és bemászott egy magas épületbe. Remegve próbált elrejtőzni a bútorok között, de alig akadt néhány, csak ágyak és kis szekrények, sorakoztak minden szobában. Hol lehetek?- gondolkodott Csalampér, és az a kérdés foglalkoztatta, hogy ez a sok ember miért mind fehérben rohangál fel- s alá? Hát mégsem olyan nyugodt világ ez... sóhajtotta. Már a nap is lenyugodott mire végre előmerészkedett. Az emberek valamelyest alább hagytak a sietséggel, és a fények is kialudtak. Csak egy kis éjjeli lámpa pislogott a szobában, mellette egy lágy hang ezt énekelte:

Hull a pelyhes fehér hó
Jöjj el, hozzám Télapó.
Minden gyermek téged vár
Vidám ének hangja száll...

Nagyon kíváncsi lett. Aki a Télapónak énekel, rossz ember nem lehet!- gondolta, felmászott hát az ágyra, egyenesen a kislány hasára, a tekintetük összetalálkozott.
– Hát te ki vagy?- kérdezte a kicsi lány, látva a fura kis lényt.
– Az én nevem Csalampér, manó vagyok. Hallottam, hogy a Mikulásnak énekelsz, és mivel én is ismerem őt, idemerészkedtem.
– Tényleg ismered őt? - nézett rá hatalmas őzike szemeivel a kicsi lány, s szemeiben megcsillant a remény -Akkor biztosan megtudod, mondani, hogy megtalál- e itt engem, hogy itt a kórházban is eltudja hozni- e nekem az ajándékomat?
– Nahát, ez egy kórház?- csodálkozott el Csalampér, hiszen valamit már tanult róla az iskolában - Akkor már értem, miért volt mindenki fehérben. Tudod én nagyon jól ismerem a Mikulást, és biztos lehetsz benne, bárhol is légy, ő mindig elviszi neked az ajándékodat!
– Most nagyon megnyugtattál... Tudod, nem tudtam neki levelet írni, mert nagyon gyenge vagyok, és nem vagyok benne biztos, hogy tudja mit szeretnék...
– Azon egyet se szomorkodj, drága kis barátném! Majd én közvetítem neki a kívánságodat! - ajánlkozott fel máris a jószívű manó- Karácsony estéjén, mégsem szomorkodhat egyetlen gyerek sem! Mond csak mit szeretnél?
A kislány elmesélte Csalampérnak a szíve vágyát, a manó pedig lelkesen, hogy milyen nagy szükség van ő rá, végigjárta az egész gyerekkórházat, hogy összegyűjtse a leggyengébb gyerekek kívánságait, azt pedig feljegyezte egy jókora pergamenre, amit amúgy is mindig a zsebében hordozgatott. A maradék tündérporát pedig, látva a sok szenvedést, szétosztotta közöttük, megsimítva vele homlokukat, hogy meggyógyuljanak, majd elindult a hideg szelek szárnyán vissza, otthonába.
Hej, soha nem volt még ilyen szörnyű, hideg és viharos útja, de nem volt mit tennie, úgy vacogott a jégmadár hátán, hogy majdnem belehalt. Tudta ő jól, hogy a tündérporral, a hazatérés sokkal könnyebben ment volna, de azoknak a gyerekeknek nagyobb szükségük volt rá, hogy meggyógyuljanak. Már majdnem teljesen megfagyott, amikor a távolban megpillantotta a szívének oly kedves, otthonára emlékeztető északi fényt. Jégmadár nemsokára meg is érkezett Mikulás házához, s leszállt. Csalampér sietve nyitott be az ajtón, de a ház csak úgy tátongott az ürességtől.
Elkéstem!- motyogta elkeseredetten, de aztán arra gondolt, hogy talán még Mikulás nem indult el, hát az istállókhoz rohant.
– Mikulás! Kérlek várj!- kiáltotta, a csodaszánon ülő Mikulásnak, de már nem tudott semmit sem mondani. Lázasan esett le a földre, kezében szorongatva a sok beteg kisgyerek kívánságait. Mikulás még soha nem látott ilyen nagyszerű hőstettet. Megparancsolta ezért a tündéreknek és manóknak, hogy soha többé ne merjék Kétbalkezes Csalampérnak nevezni, hiszen bár lehet, hogy a kezei irányíthatatlanok, de a szíve nagyon is jól tudja a helyes irányt.
Így történt, hogy Kétbalkezes Csalampér hőstettéért érdemrendet kapott, és Mikulás jobb keze ként dolgozhatott attól a naptól kezdődően. A sok- sok beteg gyereknek pedig többé nem kellett aggódnia, hogy Mikulás tudja- e mit is szeretnének, mert Csalampér becsülettel közvetítette kívánságaikat, s egy csipetnyi tündérporral pedig, a gyógyulás útjára terelgette az apró kis betegeket....

Vége

A szerző profilja

BABA–VÁR
Ihar a tölgyek közt

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 21. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://www.meseld.hu/

Grafika
Kedvenc mesejelenetek

Ha itt az oldalainkon olvasgatás közben megtetszett egy részlet és szívesen látnád a szobád falán, ne habozz szólni, mi megrajzoljuk!

Szórakozás
Dió Magazin

Gyere és olvasd el a legújabb számunkat! Sok mese, vers és még több ismeretterjesztő olvasmány

Szobai dísz
Poszter mesehősökből

Válaszd ki kedvenc részedet egy meséből és mi megrajzoljuk neked! A végeredmény, akár poszter is lehet, amit nyomtatva szállítunk neked.

previous arrow
next arrow
PlayPause
previous arrownext arrow
Shadow
Slider
Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin hónap első napjaiban megjelenő aktuális PDF számát.