Jurgiukas és Elenytė

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi meg egy nő. Volt nekik két gyerekük. A fiút Jurgiukasnak, a lányt Elenytėnek hívták. Az anya meghalt, és az apa feleségül vett egy boszorkányt.

A boszorkánynak egyszer húsra támadt kedve, és arra szánta el magát, hogy levágja Jurgiukast. Mondja a férjének, hogy le kell vágni. Az apa meg mondja, hogy nem vágja le. Végül a férfi levágott egy disznót, megfőzte és elvitte a boszorkánynak. A boszorkány elkezdte enni. Ekkor odarepült egy holló és mondta:

A kakas meg a szélkakas

Élt egyszer két kakas; az egyik a szemétdomb ura volt, a másik a háztetőé. Hetyke és gőgös legény volt mind a kettő, és szakadatlan versengtek egymással, melyikük ér többet. Mit gondoltok, melyikük? Különben akármit gondoltok, nekünk megvan a magunk véleménye.

Az oroszlán és a kilenc hiéna

Az oroszlán egyszer vadászútra ment kilenc hiénával, és raboltak maguknak tíz marhát. Utána így szólt a hiénákhoz:
-- Osszuk szét magunk között a zsákmányt.

A tűzoltó-kutyák

Igaz történet

Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre.

A kutya a szűcsmester

Egy alkalommal a pásztorral együtt kiment a kutya is a legelőre. Ott futkosott, szaladgált. Bekerült a bokrok közé, és ott egyenesen a farkassal találta szemben magát. A farkas, hopp, elkapja a kutya tarkóját és a földhöz szorítja. Ebben a szerencsétlen helyzetben a kutya keser­vesen nyüszíteni kezdett, amit meghallott a pásztor, és hívta a kutyáját.

Miért tarka a hiéna?

A sakál elment egyszer halászni, és egy nagy szákra való kisebb meg nagyobb halat fogott. Otthon megfőzte a zsákmányt, jól belakott belőle, de még mindig annyi maradt, hogy akár kezdhette volna elölről a lakmározást újra meg újra.
-- Kié legyen a többi hal? -- töprengett magában, de nem tudott semmi okosat kitalálni. Amint így törte a fejét, egy hiéna tűnt fel az úton. Oda is kiáltott neki:

A hiénák varázslója

Összegyűltek egyszer a hiénák és elhatározták, hogy varázslót keresnek maguknak, aki minden gondjukban-bajukban tanácsot ad nekik. Sokáig vitatkoztak, hogy kit bízzanak meg ezzel a fontos tisztséggel. Végül az orrszarvúmadárra esett a választásuk. Követséget menesztettek hozzá, és előadták a kérésüket. Az orrszarvúmadár elfogadta a tisztséget, sőt azt gondolta, az lesz a legjobb, ha mindjárt meg is lepi valami jövendöléssel a hiénákat. Így szólt hozzájuk:

A Bikaviadal és a békák.

Két erős bika heves viadalra szállt

Sokáig gyürködtek, egyik sem hátrált,

A győzedelem egyik részre sem hajolt,

Közel a csatatérhez békatanya volt,

Kíváncsian nézik a békák e tusát,

Az oroszlán király és a sas király

Egy nap réges-régen egy fiatal pávián üldögélt egy magas, árnyékos fa alatt. Egyszer csak a felső ágak közül hangok szűrődtek le hozzá. Kíváncsi alkat lévén állandóan kész volt arra, hogy beleüsse az orrát mások dolgába. Most is nagyra nyitotta füleit, és addig nyújtogatta a nyakát, amíg meg nem látta a hangok tulajdonosát. A beszélgetés annál is inkább felkeltette érdeklődését, mivel uráról, a szárazföldi állatok királyáról volt szó.

A csillagok szíve

Hallgattam a csillagok beszédét. Azt mondják a csillagok: Cau! Cau! Kérdeztem nagyapámat: mit jelent a csillagok beszéde? Nagyapám akkor, azon a hűvös estén kunyhója előtt üldögélve elmondta nekem az emberek és a csillagok beszélgetését: Amikor nagy az éhínség, a busmanok a csillagokhoz fohászkodnak: adnának a szívükből egy darabot, hisz minden csillag olyan nagy, s bizonyára tele van eleséggel. Adjanak hát szívükből a szegény busmanoknak, hogy azok is jóllakjanak. Ilyenkor mondják a csillagok: Cau! Cau!

A hiéna és a hold

Dél-Afrikai mese

Egyszer a hiéna csontot talált. Foga közé fogta, és magával vitte. Azon az éjszakán a hold csodálatosan fénylett, a víz ami mellett elhaladt, nyugodt volt. Mikor a hiéna meglátta a holdat a víz tükrén, eldobta a csontot, és meg akarta kaparintani magának, mivel azt hitte, hogy egy zsírosabb húsdarab.

Pöttöm Panna

Volt egyszer egy asszony, aki hiába sóvárgott gyermek után, pedig beérte volna egy pirinyóval is. Végül elment egy öreg javasasszonyhoz, és azt mondta neki:

- Gyermeket szeretnék, ha akkorkát is, mint a kisujjam fele. Adj tanácsot, mitévő legyek.

A farkatlan róka.

Egy róka kóborlás közbe

Bele kerülne a tőrbe.-

Maga ugyan elszaladt,

De a farka ott maradt.

A csizmadia malaca

Hol volt, hol nem, nyulárnyékán,
Itt vagy amott, tudod hékám!
Minálunk, vagy tinálatok,
Szent, hogy igazat hazudok:
Egy ember nagy csudát ért,
Mig köhögött, mindig élt... 

 Az egerecske

Volt egyszer egy egerecske. Ez az egerecske elment országot-világot látni, szerencsét pró­bál­ni, s amint ment, mendegélt, talált egy krajcárkát. Hej, megörült az egerecske a krajcárkának!

„Na most - mondogatta magában -, mit vegyek ezen a krajcárkán? Mogyorót? Nem, azt nem veszek.

 A sok juh meséje

Volt egyszer egy gazdag ember,
Annyi juha, mint a tenger,
Mint az árviz, ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh. 

A holló és a róka.

Egy holló a fán üldögélt

Sajtot tartva orrában,

Egy éhes róka lépdegélt

Terepély árnyékában.

Hogy a fára pillantott,

Megkívánta a sajtot.

A tolvajok és a szamár

Két haramia veszekedett.

Szóval összepörlekedett

Egy lopott közös szamáron,

De túl menvén a határon.

Nem csak szóval vitatkoztak.

De össze is vagdalkoztak.

 A repülő farkas

Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas. 

- Jó vadászni, - mondja, mondja, -
Jobb nem élni búba-gondba.
Mert jó a csinyt elkövetni,
Jobb a gondját el is vetni,
Mert hát mit ér, hej, mit ér,
A büntetés utólér.

Bizonyisten!

- Hátborzongató história! - kotkodácsolta egy jérce, mégpedig a falu ellenkező végén, mint ahol a história megesett. - Hátborzongató dolog történt a tyúkólban! Nem mernék egyedül aludni ma éjjel, nem én! Milyen jó, hogy annyian gubbasztunk a rúdon! - Aztán elmondta a históriát, amely csakugyan olyan rettenetes volt, hogy a tyúkoknak minden tolla szála az égnek meredt, a kakasnak meg lefittyedt a taraja. Bizonyisten!