Róka koma éhes hassal
Vadkörtefa alatt hasal.
Hallgatja, hallgatja
Bús gili búgását,
De még keserübben
Éh gyomra korgását.
Hanem végre egyet gondol
S felszól: Gili, ne dorombolj!
Magam is dalolok ilyet,
Vagy vígat fujj, vagy semilyet.
Szól a gili síró szóval:
- Beteg szegény feleségem,
Egyszer Pipe kisasszony mit gondolt, mit nem magában, se szó, se beszéd, elszökött hazulról, s kiment az erdőbe. Ment, mendegélt, tipegett jobbra-balra, s egyszerre csak hopp, a fejecskéjére koppant egy makk! Azt hitte Pipe kisasszony, az ő kicsi buta fejecskéjével, hogy az ég szakadott rá, s azt mondta: „Ej de jó, megyek a királyhoz, s jelentem neki, hogy az ég leszakadt!”
Nem tudom, hogy s mint történt, elég az, hogy holló uraság meg rókáné komámasszony nagy barátságot kötöttek. Erdőn-mezőn együtt jártak-keltek, együtt ebédeltek (ha volt mit), egy szó, mint száz: sok országot-világot bejártam, de még ilyen barátságot soha nem láttam.
Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, Tiszán túl, Dunán túl, hol a kurta farkú malac túr - volt egy birka. Ez a birka mit gondolt, mit nem magában, elszökött a juhász nyájából. Amint ment, mendegélt, találkozott rókáné komámasszonnyal.
- Hová, hová, birka komámasszony?
Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt két ökröcskéje. Egyszer, amint a földjén szántogatott, szeme-szája elállott, olyan csudát látott. Éppen az ő szántóföldje mellett sétált mackó koma egy nyuszival, s mit gondolt, mit nem a nyuszika, nyakába ugrott a mackó komának, s össze-vissza csókolta. Erősen szégyellette a koma, hogy őt egy haszontalan nyuszika megcsókolta, odament a szegény emberhez, s azt mondta neki:
