Kék faluk

Ki járt már a kék falukban?
Ki a csunya kék falukban?
hol a kék fal sértő színnel
közepellik zöld zsalukban?

Téli képzetek!

A táj fehérbe öltözött
befútta a havas tél;
felhő alatt és hó között
magában áll a kastély.
Dinom-dánom, dáridom
hosszu téli este
senki sem jön az uton
mert a hó beeste.

Megállj!

Lelkem, megállj! Ily messze kóborolni
tenéked nem szabad.
Tilosba tévedsz! szokd meg otthon ülni,
meghuzni magadat.

Régi magyar költők

Ó ti kik oly régen s mégsem igen messze
tevétek, e nyelv hogy forrásit eressze
(háznak idült jégtől így csurran eresze
s hanyagolt bányának nyíl tágan eresze).

Palotáknak, templomoknak...

Palotáknak, templomoknak
színjátszó márványai közt
jártam én is tűnt koroknak
sok csodás bálványa közt
és míg némán mint egy lélek
csúszott köztük gondolám:
"Holtak vagytok, én meg élek
és nevetlek" - gondolám.

Egy régi szerelmes Velencében

Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi Velence
s az ifjú leány.

Tisza hídján

Tenger az éj most
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak.
A szürke sötétben
kék villanyu foltok.

Ma délelőtt, ma délelőtt

Ma délelőtt, ma délelőtt
itt hagyom ezt a telelőt,
ma délután, ma délután
megyek a kedvesem után.

Egy vers, a porvárosból

Ezen a száraz délutánon,

mely unt sorsodnak képe tán,

mihez fordulsz? - Bármint utálom,

karjába ölt e délután.

A nagy szobában

A nagy szobában egyedül maradtam,

lábam besüpped bolyhos szőnyegén,

besüpped az öblös fotel alattam:

a nagy szobában senki más, csak én.

Ájtatos párbeszéd húsvétra

Ember mondja:

Hogyan támadjak föl, Jézus, hogyha nem éltem soha?

Föltámadni csak az tud, ki élt és meghalt valaha.

Én csak sírok, és nem égek, mint a hitvány tűzifa.

Esti imádság

melyben a költő kéri a Múzsát,
hogy az elköltözött lelkekért imádkozzék.

Üdvözlégy Máriára harangoz a harang,
de meg se hallva hal ki házak közül a hang.
Midőn a föld közömbös, talán a menny megért:
imádkozzunk ma Múzsám a minden lelkekért,

Ki járt már ki járt már Bergengóciába?...

Ki járt már ki járt már Bergengóciába?
vagy a tengeren tul Óperenciába?
Szegény magyar költő, dekadenciába,
hadd bujdosson egyszer Óperenciába.

Extasis

Villámlik a villám
messze az éj.
Mélyül a mély.
Hullámlik a hullám.

Hanton, dombon, dombvidéken jártam...

Hanton, dombon, dombvidéken jártam,
halmon, hegyen, hegytetőkön álltam,
s amit láttam, most, amit csak láttam,
hallja meg a világ: elkiáltom:

Tündérország

Egy ó királynak udvarába
vidám kalandort vitt a lába.

A szeme gyors, bajussza hetyke
reá tekint minden menyecske,
nagy szürke toll lobog fövegjén,
hóna alatt kicsinyke szekrény.

Szeretnél élni kék hullám alatt...

And the great element, which is to space
what ocean is to earth...

Byron: Mar[ino] Fal[iero] IV. I

Szeretnél élni kék hullám alatt
és hajókázni Némo kapitánnyal?
Mély tenger ismeretlen csábu mélyén
szemlélni sok csodát: kövér halat
aranykigyót, fejlábu szörnyeket
rejtelmes formát, tajtékot, tarajt,
virágot, mely, megnézve, mégis állat
sok nagy halat: sok néma kis hal átkát
tengeri pókot, polypot, tünő
aranyzöld foszlányt, csillogó korált,
csillogó korál cifra palotáit?
szeretnél járni kék hullám alatt?

Hol fürge véna...

Hol fürge véna, ép poéta-nedv:
nem ritka vendég énekelni kedv.
De hol a jó modell s nem hiu tárgy?
Ilyet nem annyit lel az ifju vágy,
mert olvasott bár dús könyvtárokat,
Szemmel nem látott szerfelett sokat.

A pályaudvaron

Közelg, közelg a gyorsvonat
már itt a láthatáron:
tudod-e merre utazom
ezen a gőzbatáron?

Strófák Gizikéről

Gizike barna dús hajával
besátorozta lelkemet,
Gizike gyönyörű hajával
bilincsbe font be engemet.