ÉDES KICSI BIMBÓM

Virág, virág, fehér virág,
illatos, szép, sok, sok virág,
édes, bájos, feslő, nyíló,
Csöpp fiamra hajló, hulló.

 A BÖLCS RÓKA

Róka koma egy szép reggel
Összekerült egy pár ebbel.
Nagy vágyása,
Bárki lássa,
Nem volt a találkozásra.
Eburamék,
Derék komék,
Bezzeg ők a róka fajtát
Úgy szeretik, majd felfalták.

 A HÉJA

Kendermagot talált
A veréb s igy csarált:
Egyedem,
Begyedem,
Megegyem?
Ne egyem?

 A HÉJA

Száll a héja
Magosan,
Földre röppen
Hamisan.

 Farsang végén

Régen,
Egyszer a
Réten,
Farsang
Végen
Találkozott
Két farkas egymással,
Kezet fogtak
Nagy barátkozással:

 A róka és a tyúk

Volt egyszer
Egy róka,
Bement a
Tyukólba,
Ott üle tyukanyó
Betegen,
Kérdezi a róka
Melegen:

 Vadászkompánia

Furcsa ma az
Oroszlán.
Lustán néz a
Vad után.
Játszi kedve derüle,
Társak után kerüle. 

 Iciri-piciri

Ajaj, hol volt
Hol nem...
Volt egyszer egy
Iciri
Piciri
Házacska;

Koldus verebek

Sivít a szél, zúg a zápor,
Eresz alatt verébtábor.
Egyre azon csiripelnek,
Ennivalót hol is lelnek.
      Csirip, csirip, csip,
      Éhen veszünk itt. 

 A farkas a faluvégen

Csikorog a tél,
Szegény farkas fél,
Hogy éhesen marad,
Pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
De nincs terítve seholsem.

 A fehér ló

Nagy a feje, busul a ló,
A malomban őrni nem jó.
Egymagában topog körbe,
Esze utja girbe-görbe. 

A csizmadia malaca

Hol volt, hol nem, nyulárnyékán,
Itt vagy amott, tudod hékám!
Minálunk, vagy tinálatok,
Szent, hogy igazat hazudok:
Egy ember nagy csudát ért,
Mig köhögött, mindig élt... 

 A sok juh meséje

Volt egyszer egy gazdag ember,
Annyi juha, mint a tenger,
Mint az árviz, ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh. 

 A repülő farkas

Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas. 

- Jó vadászni, - mondja, mondja, -
Jobb nem élni búba-gondba.
Mert jó a csinyt elkövetni,
Jobb a gondját el is vetni,
Mert hát mit ér, hej, mit ér,
A büntetés utólér.

 Disznó, kutya, macska, egér

Hajdinában az egér,
A macskával egy testvér,
A macska meg a kutyával,
Ez meg disznó komájával. 

 Fillentő

Volt az én kis pajtásomnak, “Fillentő”-nek más neve is, de már arra nem is emlékszem. Csak úgy tudtuk őt, mert sose mondott igazat. Mikor pedig erősen ráripakodtunk egy-egy nagy hazugság után, lesütötte kis konok fejét, és rendesen azt dunnyogta:

 Róka koma doktorsága

Róka koma éhes hassal
Vadkörtefa alatt hasal.
Hallgatja, hallgatja
Bús gili búgását,
De még keserübben
Éh gyomra korgását.
Hanem végre egyet gondol
S felszól: Gili, ne dorombolj!
Magam is dalolok ilyet,
Vagy vígat fujj, vagy semilyet.
Szól a gili síró szóval:
- Beteg szegény feleségem,

 A medve meg a móc

Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
      Egy tenyere
      Tele vele,
      A másikkal
      Ugy csap bele.

 Szent a béke

Falánk farkas az akolba,
Farsang farkán betekint.
- Adjon isten, jó juhaim,
Szép idő van odakint.
Arany idő, süt a nap,
Tavaszodik maholnap.

 Disznók az esőben

Perzsel a nap, meleg a nyár,
Kinn a mezőn a disznónyáj.
Vigan túrják fel a tallót,
Soha jobb dolguk még nem vót.