Alig várom legyen hó!
Elő kerüljön a szánkó.
Dombon lecsúszni csoda jó!
Főleg ha közben hull a hó.
Karácsony estén, angyalt szállt a földre. Meleget hozni az emberek szívébe
Ahová benézett,szeretet járja át kicsiny házak lakóját.
Meleget árasztott nem volt már hideg, betakarta, őket a boldog szeretet!
E napon minden bánatunkat, velünk elfeledteti.
Otthonunkat, boldoggá teszi.
Leesett az első hó!
Nagy pelyhekben hullik.
Télapó szánja suhan a hideg,
csendes, éjszakában.
Varázslatos est ez ma!
Neve napján ajándékot oszt szerteszét
a nagy világban.
Szánja ajándékkal van tele!
Zsákjában is sok rejlik.
Autó, baba, mese könyv!
Így siet ma hozzánk.
Suhanó szánját sok szarvas húzza. .
Ezen a varázslatos estben senki sem látja.
Bele fogtam leírni, elmondani!
De nem tudom, nem jönnek az összeszedett gondolatok...
Nem tudom elmondani, mennyire hiányoztok,
Marcangolja lelkem!
Őszanyó oly vidám, pirosra fest minden almát a fán.
Legyen zöld, piros sárga.
Gyorsan harapjuk az almába!
Habos, édes, zamatos.
Vitaminnal dúsított.
Őszre fordult már az idő.
De nem bánom..
Hisz ez a legszebb évszak a világon.
Színes levelek, szebbnél szebbek.
És az illat mi a szélben szál.
Jelezvén, hogy lassan beköszönt hozzánk a tél.
Fekete felhők sorban állva arra várnak,
mikor hullok térdre egy egy néma percre.
Erős vagyok, bátor, kitartó!
Egyre több borús felhő gyűl körém,
és nem látni fényt.
Kicsi fiam szerelmes lettem.
Első látásra beléd szerettem.
Megfogtad kezem pici kezeddel
S gyönyörű szemed a mennybe vitt el.
Elküldöm hozzád utoljára egyszer,
fájó könnyező szíved gyógyítja érintésével.
Homlokodra adjon búcsú csókot
Ölelésével,lelked könnyítse meg.
Rózsa színben nem látom már világom!
Körülöttem köd, s néma csend ül.
Bántó szavak mik nékem fájnak,
engedj vagy menj!
Ez fáj már rég nekem.
Szeptember ó!
Szeptember.
Miért siet hozzánk, oly nagyon.
Nem akarok korán kelni, táskába be pakolni.
Szél tombol oda kint?
Vagy talán a lelkem hallom?
Nem tudom...
Vihar zaja hallatszik, közel s távol.
Üres, kopár, sivár.
Mint a sivatag.
Lassan vége van a nyárnak, s őszbe fordul már.
Madárhang is halkabb,mert messze tova szállnak.
Még zöld a rét, s virág illat száll a szélben.
De lassan a fák álomba térnek!
Elfáradtak, meg pihenek!
Drága Atyám!
Űzd el mellőlem a gonoszt, ártó lelket.
Ne ültessen bűnös gondolatot, lelkembe.
Hadd Járjam nekem szánt utadat.
Mi bár rögös, te kezem soha nem enged.
Mellettem lépkedsz még ha nem is látom.
Szívemben tudom, te mindig ott vagy nekem.
Anyu kérlek, meséld el nekem!
Milyen voltam kis koromban?
Huncut, rossz, vagy szófogadó?
Anyu kérlek...
Nekem!
Sokat sírtam, hagytalak aludni?
Tudom én ,hogy jó voltam!
Hisz mindig puszit kaptam
Még , ha sáros- is voltam.
Esetleg ,ha fára másztam,
és ki szakadt a nadrágom.
Ha elestem, s sebes lett térdem.
Bekented ,varázs puszit kaptam
Mitől már,” nem is fájt,, .
Semmilyen sebem
