Nyáridőben, kint a téren,
Barátaim keresgéltem.
Ki labdázna énvelem,
Talán amott ők ketten?
Földi! mit csináltok?
Kaszát kalapáltok?
Nem azt kalapálunk,
Fegyvert köszörűlünk.
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Strandon járt ma a család,
s vitt egy óriás labdát.
A nagy labdát halihó,
hajigálni nagyon jó!
Szeptember ó!
Szeptember.
Miért siet hozzánk, oly nagyon.
Nem akarok korán kelni, táskába be pakolni.
Hattyú család ring a tavon
meleg, nyári szélben.
Nincs náluk békésebb látvány
az egész vidéken.
A táskámba esténként bepakolok,
S reggelente iskolába indulok.
A leckémet minden nap elkészítem,
Így gondom az iskolában nincs nekem.
Megjöttetek? de már, de már
Gazdag leszek, gazdag vagyok:
Lám a szerencse rám talál,
Hozzám kapnak az aranyok.
Alfréd kóbor cica volt,
éjszakánként kóborolt.
Hívták őt a csillagok.
Lehet, hogy csak álmodott?
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.
Szél tombol oda kint?
Vagy talán a lelkem hallom?
Nem tudom...
Vihar zaja hallatszik, közel s távol.
Üres, kopár, sivár.
Mint a sivatag.
Lassan vége van a nyárnak, s őszbe fordul már.
Madárhang is halkabb,mert messze tova szállnak.
Még zöld a rét, s virág illat száll a szélben.
De lassan a fák álomba térnek!
Elfáradtak, meg pihenek!
Mi az ott az udvaron?
Toporog a tyúk.
Ugyan mi baja lehet?
Útjában egy kút.
Kotkodácsol, nézeget:
-Hogy ez milyen rút!
De ki nem tér, ugyan már,
Térjen ki a kút!
Zebra előtt jelzőlámpa,
Vajon mindenki jól látja?
Mond, te tudod mit jelent
Az a három szín ott fent?
Se földem, se házam nincsen,
Egy pár kéz a tőkepénzem;
Majd a szabadság harcában
Egy öles föld lesz jutalmam;
Ejh, elég lesz az nékem!
Csörg a sarkantyú javában
A királyi palotában;
Szól a zene, messze harsog,
Közbe-közbe hangos tapsok.
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
Hová rohantok átkozott gonosz fiak?
Mi készt ezekre? büntetlen
Fog hát az undok visszaélés bennetek
Tenyészni, gyáva fajzatok?
Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,
Midőn serényen ébredez,
Imez fajúltak átkosan kelő hada
Alázza, dúlja, dönti meg.
