Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása

Gyökér-falvi történetek

Túl az üveg hegyen,varázs erdő mélyén,
aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.
Nagy bánata van idén szegény Hómanónak,
egy szál hó sem esett a földre takarónak.

Csak az eső szemereg minden nyirkos ködös
az ablaka csupa pára, s egyfolytában köhög.
Száraz hidegre vágyik roppanó, friss hóra,
lassan itt a Karácsony is, tán megjön végszóra.

Mindennap előbújik kémlelni az eget,
szomorúan visszaballag, hogy még alszik egyet.
Álmodott a havas tájról, hóembert is épített
a jó öreg mikulásról, ki a hóesésben lépkedett.

Eközben a télapóka áthajtott a táj fölött,
érezte a kívánságot segít neki, úgy döntött.
Megrázta a hószakállát a sok hópihe röpködött,
belepte a szürke tájat mi hófehérbe öltözött.

Mosolyogva tovalibbent szarvas szánján jó apó,
fog örülni Hómanócska, mert a hó az csudajó.

Reggel, ahogy szeme nyílik nagyot nézett Hómanó,
az ablaka jégvirágos és minden csupa-csupa hó!
Kacag és hempereg már a füle is havas,
dehogy bánja a hideget olyan régen látott havat!

Tudja ő, hogy nem véletlen! Mert bizony ma van Mikulás!
A csizmája is tele hóval, ajándéknál így szokás.
Köszönöm jó Télapóka! Hálás szívvel integet.

Siet, mert most sok a dolga,
Viszont látásra gyerekek!

Gyökér-falvi történetek című verses-mese

Mesék kérdések kora