Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy

Gyökér-falvi történetek

Túl az üveghegyen varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.
A nyári nap sugara beragyogta az erdőt,
mosolyogva űzte el a tolakodó felhőt.

Csodás ez a reggel, jóleső ébredés,
nyújtózott Ciripke. - Micsoda napsütés!
Kilépett az ajtón, miközben ásított,
a tisztás közepén furcsa dolgot látott.

Hatalmas kőtorlasz, nagy és zöldesszürke.
- Tegnap még nem volt itt,hogy került ez ide? -
Lassan körbejárta, meg is kopogtatta.
- Tán az égből pottyant, a különös szikla?

Felköltött mindenkit, hogy lássák a csodát,
Vizsgálta hómanó, a kő furcsa titkát.
- A földből nőhetett - közölte Jánoska.
- Inkább föntről esett - motyogta Katica.

Bodobács megmászta. - Messzire ellátni!
Napozót kellene idefönt csinálni!
Vittek is székeket, s egy széles napernyőt,
került hozzá létra, abból mindjárt kettőt.

Bizony elfáradtak mire elkészültek,
ki ide, ki oda, kicsit lehevertek.
- Hozok limonádét!- ugrott fel Ciripke,
fürgén le is mászott, de tán jobban tette.

Megmozdult a kőtömb, kicsit megremegett,
földrengés volt talán, csakis az lehetett.
Aztán még egy újra, majd meg is rázkódott,
a különös bucka recsegett, ropogott.

Lábai is nőttek, egy fej előbukkant,
életre kelt a kő, majd egy nagyot szusszant!!
Lassan el is indult, a tóhoz cammogott.
Nem szólt az egy szót sem, csak a vízbe siklott.

- Tudom már! Ez teknős!- kiáltott hómanó.
Ámulva figyelték, a tóban csobbanót.
Elmerült a teknős, se híre, se hamva.
- El is nyelte a víz.- szólalt meg Katica.

- Elvitte a székem, meg a napernyőmet.-
Ciripke nevetett: - Nem csak a tiédet.
Sokáig kacagtak,a furcsa kalandon,
a teknős hátára felépített strandon.

A nap is kuncogott. Micsoda történet!
Meséli a szélnek, s kíváncsi felhőknek.

Gyökér-falvi történetek című verses-mese

Mesék kérdések kora